Off topic. Megint egy megyefoci-tudósítás, ami nem szól megyei meccsekről, sőt fociról is csak visszafogottan.
Almival szófiai hétvégére indultunk, kihasználva az október 23-val megspékelt hétvégét. Pénteken meg is érkeztünk Szófiába, a 12 kilométeres reptér-szálló távot 900 forintnyi leváért letaxiztuk (utána is lépten-nyomon meggyőződhettünk Bulgária olcsóságáról), majd becuccoltunk a Hotel Rodina elnevezésű csúnya, szocreál szállóba. Egy tipp: mindig ordenáré, hatalmas szocreál szállókban kell megszállni, mert ha ott laksz, te nem látod, viszont a toronyból gyönyörű kilátásod van a városra.
Azonnal be is indultunk a centrumba, és rögtön sállal felszerelkezett szurkolók tömegével találkoztunk, sajnos már érezhetően hazafelé, nem volt érdemes csatlakoznunk. Hitte volna a fene, hogy pénteken gigarangadó volt (ma sem tudom milyen meccs volt). Szófia nagyon jó hely, ritka csúnya panelek alkotják a város 95 százalékát, de a párizsias, hangulatos 5 százaléknyi belső mag egy hosszú hétvégén nagyon jó feeling, egyáltalán nem unható meg. A Happy Bar & Grill pedig szerintünk Európa legjobb ár/érték arányával bíró étterem, valójában egy helyi étteremlánc, ezért mind a három (végül négy) esténken fantasztikusat ettünk/ittunk, fillérekért. Sopszka saláta, mindenféle finom grillhús, hideg uborkaleves, puffancsok, zseniális édességek egészen döbbenetes árakért. Egy híját esmértem a boldogságnak csak, ez pedig a bolgár elnök-választással függött össze. A vasárnapi választás miatt – mint később megtudtuk – szombat este 10-től, vasárnap este 10-ig szesztilalom volt a vendéglátóhelyeken. Ahogy egy rutinos lúzerhez illik, szombaton 10-kor vacsoráztunk, vasárnap 9-kor, úgyhogy két este is light colával öblítettem a cupákokat.
Ahol Sztoicskov, Balakov, Kosztadinov és a Hókuszpók Lecskov futballozott természetesen utána szerettem volna járni a futballügyeknek is. Rituálisan körbe is jártuk a gyönyörű Vaszil Levszki stadiont. Itt játszik a CSSZKA Szófia, a repülőből is látszik ahogy a színes ülések kiadják a csapatnevet, de jelenleg jobb a BL-csoportmeccseken egyelőre szerzett pont nélkül vitézkedő Levszki, amelyik nem a Levszkiben játszik. Vásároltam is két bolgár focimezt és majdnem beleértem két kisgyerek parki focizásánál a labdába, de sajnos megelőztek. Na, ennyi volt a hétvégén a foci.
Szófia viszont nagyon bejött, szép, sok a fa, viccesek a pincékben helyet kapó cigi-, és alkoholboltok, ahol a föld szintjével egy magasságban van a pult. A kedves vevők a pinceablak előtt guggolva vásárolnak, ami természetes módon kiszűri azokat, akik már eleget fogyasztottak. Rengeteg a jóllakott, nyakörvvel is rendelkező, nyugodt kóbor kutya (azóta utána olvastunk, állítólag 300 ezer van belőlük), ez persze Almit annyira megrendítette, hogy folyamatosan vásárolt kutyaeledellel jártuk az utcát, de azután alig tudtuk kiosztani. Olcsó a csizma (négy nap alatt több cipőboltba kényszerültem be, mint eddigi életemben összesen), rengeteg kakasülő van a közlekedést irányító rendőröknek a kereszteződésekben, döbbenetes mennyiségű trafik van, ahol ugyanúgy nem szeretik a vevőt, mint az üzletekben, ahol sértésnek veszik, ha bemész, nem köszönnek, sőt ha vennél valamit, még percekig árcédulákkal bíbelődnek.

Van némi kommunista rendőrállam hangulat (na nemcsak a szesztilalom miatt), a szállóban a portán tartották az útlevelünket, mondván valamit ki kell írniuk belőle, de ezzel a szöveggel végig nem adták vissza, mindenütt rengeteg a rendőr.
Nagy öröm volt látni a Megyefoci-holding újabb értékes vállalkozását, a DZSÍ Bankot, rengeteg ilyen van, amelyekre ki van rakva egy piktogram, hogy pisztollyal tilos a belépés. Véletlenül fedeztük fel, hála a jó öreg Joszif Grigorjevics orosztanáromnak, felismertem a cirillbetüket, hogy miként Budapesten, úgy Szófiában is van Kossuth-Petőfi utcasarok. Mindenhol gyászjelentés, mert valamiért ezeket az utcára ragasztják. Minden villamosnak más a színe, de tömegközlekedni érdemes, mert olcsó, és jó poén összevissza elkalandozni a percenként járó villamosokkal.
Október 23-án azután hívtak a haverok, hogy áll a bál itthon, mi mindezt csak a bolgár híradóból élvezhettük. A gépünk ugyanis nem jött haza, a hivatalos verzió szerint a rossz idő miatt, ami akár igaz is lehet, bár azt tudjuk, hogy Budapesten és Szófiában is éppen tökéletes napsütés volt, de vagy azon a fránya légifolyosón tombolt a hurrikán, vagy amit kicsit erősebben gyanítok, gond volt a külföldi delegációk hazaszállításával. Mérsékelten nyűgösek lettünk, de a légitársaság megnyugtatott, hogy másnap hajnalban hazahoznak. Újból kivettünk egy szállodai szobát, fél 4-kor ébredtük, fél hatkor kint voltunk a reptéren, sőt fél hatkor el is indult a gép. Sajnos azonban csak délután hatkor, a „késés” alatt nem hagyhattuk el a repteret, ekkor már nyűgösségünk fokozódott. A reptéri napnak két hasznos következménye azonban volt, egyrészt az utolsó sztotinkiig kicentiztük a helyi kávézóban a bolgár pénzeinket, másrészt életemben először olvastam ki az utolsó betűig minden nálunk levő nyomtatott terméket, többek között egy Story magazint, másrészt a Bulgária útikönyvet is, szerintem immár letehetném az idegenvezetői vizsgát.

Dóri és Búcsi két rendkívül lelkes megyeszurker eközben egy kis szicíliai szigeten hétvégéztek, és természetesen nagy elánnal keresték a pályákat. Kettőt találtak!

Szerzõ: Dzsí