Némi kényszerű szünet után, ezen a hétvégén végre kitódulhattunk a megyepályákra. Nem is akármilyen hétvégének ígérkezett, hiszen az NB III. Duna csoport első két helyezettje ugyanúgy egymás ellen derbizett, mint a Pest megyei I. osztály két listavezetője. Ráadásul nem is egy napon, mindkét csata belefért a programba
Szombaton Lórival, a Gázművek Sújtás utcai pályájára igyekeztünk, itt játszik az idén a remek Pénzügyőr. Aki körbehaknizta már a hazai pályák egy nem elhanyagolható részét, az tudhatja, hogy a Sújtás utca az egyik legjobb magyar pálya. Kiváló a fű, kicsit gödörszerűen mélyen van a pálya, ettől remek az akusztika és a nézők is egészen közelről érzik a meccset. Mindig is szerettem ezt az arénát, és bár az ilyen régi budapesti gyári pályák zömében átalakultak bevásárlóközpont-alapterületté, remélem ez megmarad a focinak. Bár vészesen közel van a Graphisoft Park irodanegyed, úgyhogy biztos értékes a telek. Tippeket persze végképp nem akarok adni senkinek.
A listavezető tököli sárgák és a hazai (bár szintén vendég) Pénzügyőr zöldek rangadója a tavaszi napfényben, a már-már erdei környezetben önmagában is remek program lett volna, de hálistennek működött a büfé is, úgyhogy gyógysörrel is fokozhattuk a komfort-érzetünket. Na és ami a legfontosabb, jó volt a meccs. Elég sok, és a hazaiaknál hangosabb tököli szurkoló érkezett, ami valljuk be, a túlságosan is kulturált Pénzügyőr-tábort ismerve még nem túl nagy teljesítmény. Eleinte a tököliek a pályán is lendületesebbnek tűntek, de mindkét csapat megmozdulásain látszott, hogy NB III-as szinten kifejezetten tudatosak a csapatok, és pengék a játékosok, sok volt a jó meglátás, a pontosan levett labda. Pár helyzetet is elpuskáztak, a kapu előtt már körülményesebb sárgák, és innentől fordult a világ, két jó beadás után előbb lábbal, majd a félidő végén fejjel is betalált a Pénzügyőr. Utóbbi, a Pénzügyőr-pályák vendégszurkolói által mindig gyorsan „megtalált”, ám nemcsak eredeti testalkatával, de rendre futballtudásával is feltűnést keltő Pepe nevéhez fűződött.
Ezen a meccsen is volt egyik kedvenc szurker-típusomból, abból, aki mantra-szerűen hajtogat kettő, legfeljebb három mondatot. Most az egyik rendező készletét élvezhettem, ami a „most kell megtámadni, nem félóra múlva”, illetve a „támadd meg, nagyon ügyetlen, odaadja” mondatokból állt. Azt hiszem a sportárs száz feletti esetben érezte adekvátnak a jó tanácsot.
Félidő után volt egy gyengébb periódus, úgy tűnt nincs erő a sárgákban az egyenlítésre, majd mégis kicsit belehúzott a Tököl.
Régi (és természetesen kifejezetten bölcs) megfigyelésem, hogy NB III-ban, megye I-ben, ha feltűnően alacsony, esetleg feltűnően kövér játékos készülődik a pályára, akkor kezdhetjük dörzsölni a tenyerünket. Magasabb osztályban ilyen testalkattal egyáltalán nem lehetne beférni a csapatba, itt pedig csak akkor, ha az alkati hátrányt egészen kiváló technika ellensúlyozza. A dagik általában remek lövők és ragad hozzájuk a labda, a miniszuperek pedig ördöngösen cseleznek. Elméletem ezúttal is bevált, a tököliek behoztak egy nagyon jó rugótechnikájú, és a pályán kiválóan látó, ugyanakkor hasban sem szerény játékost, aki több remek labdát is adott a társaknak, a gól azonban csak nem jött össze. Végül mégis, ám akkor már késő volt. Az orrunk előtt még megnéztünk egy mókás PSE-játékos színészkedését, azt hiszem az volt a darab címe, hogy „arcon ütöttek”, de annyira távol volt a darab másik, természetesen nem önkéntes főszereplője, hogy senki nem vette komolyan az alakítást. Illetve dehogynem, a tököli szurkolók, de a színész felé ordított mondatok alapján úgy tűnt ők sem honorálták az amatőr színjátszást.
A Pénzügyőr joggal ünnepelt a meccs végén, nagy lépést tettek a remélt arany felé. És még egy sportszerű jelenetről, velünk együtt távozott egy szekrény-alkatú tököli szurkoló, aki a meccs közben válogatott kifejezésekkel dühöngött bíróra, Pénzügyőrre. Egyszerre értünk a levonuló zöldekhez, a sporttárs odaugrott az egyikhez (na, akkor nem irigyeltem a játékost), majd kinyújtotta a kezét és gratulált.

Tudósításunkhoz Spanyolországba szakadt honfitársunk, Joe Bácsi néhány képét is mellékeljük. Joe Bácsi ugyan szöveges beszámolóval ezúttal nem örvendeztetett meg minket, ám több remek rangadóról küldött képeket. Mint az a képaláírásokból is tán kiderül, a Real-Valencia, Real-Bayern, Sevilla-Tottenham és a spanyol-dán eb-selejtezőről látható egy-két kép.

Szerzõ: Dzsí