Már nagyon vártuk. Augusztus 19-én, a hosszú hétvégén végre elindult a megyei bajnokság. Nem volt könnyű eldönteni, merre vegyük az irányt, de végül Somogy megyére gondoltunk. Tetszett, hogy a Somogy Megyei Labdarugó Szövetség remek honlapot üzemeltet, fel tudtunk készülni, illetve Kaposvár és környéke is érdekelte mindössze négyfős, de annál lelkesebb csapatunkat. Három napba néhány gasztro-élmény, remek kirándulások (Szenna, Szigetvár, Deseda-tavi arborétum, Lad, Somogyvámos-Krisnafalu) fértek bele. Megdöbbentünk, hogy olyan tényleg izgalmas helyek, mint talán numero uno festőnk, Rippl-Rónai Joe emlékháza, vagy a ladi Hoyos Miksa kastély miért nincsenek egyáltalán kitáblázva, amikor nálunk szerencsésebb országokban research center és emléktárgy-áruház üzemelne ilyen fantasztikus helyeken, de legalább megtaláltuk őket.
Álommal nagyon készültünk a gondosan kiválasztott Kaposfő-Böhönye ultra-rangadóra, amit sem az egész napos vihar, sem a lányok (eléggé el nem ítélhető) szabotázsa nem tudott beárnyékolni, utóbbiról elég annyi, hogy a Kapos Plaza és némi cipő-leértékelés le tudta győzni a rangadó várható izgalmait.
Maradt tehát kétfős, ám fotó-felszereléssel annál ellátottabb csapatunk, amely már a kaposfői aréna kricsmijében azonnal elismerést és néhány fotózásra vonatkozó kérdést váltott ki. Nem is tagadtuk, hogy komolyak a szándékaink, majd azonnal a mérkőzés fényképezésébe és értékelésébe vágtunk. Kaposfő kezdett jobban, több helyzet is kialakult, majd egy böhönyei védő - talán túl szigorú - kiállítása után úgy éreztük nincsenek nagy kérdések.
Nem lett igazunk, mindkét oldalon csak bődületes kapufákig jutottak a somogyi vitézek, és egyre ügyesebben mozogtak a böhönyei legények. Az erősebb testalkatú böhönyeiekről fontos infokat szedtünk fel („ a fele lakodalomban volt tegnap, a másik fele meg itt volt Kaposfőn, a diszkóban”) tudtam meg egy ekkor még elégedetlen böhönyei szurkertársamtól. A kaposfőiek pedig egy Kádár nevű védőt gyaláztak, aki mint megtudtuk tavaly még Kaposfőt erősítette. Az eleinte csendesebb védő egyre nagyobb mellénnyel és folyamatosan hízó májjal hallgatta a szurkolói szeretetet („Mi van Kádár, oda szarsz, ahol enni kaptál?”). A máj- és mellény-nagyobbodás oka pedig a második félidő két góljában kereshető, hiszen noha inkább a kaposfőiek lőttek többet, előbb tizenegyesből, majd egy bődületes átemeléses gólból a Böhönye szerzett kétgólos előnyt. A vendégcsapat Napoleóni termetű kiskapusa remekelt, míg kollégája nem állt a helyzet magaslatán, ahogy egy szurkertársam meg is osztotta velem a véleményét a gólt eredményező átemelés után, „ez a fickó valahogy mindig gödörben áll”. Végül a böhönyeiek elégedetten távozhattak, míg a kaposfőiek azokkal a gőzölgő kondérokkal vigasztalódhattak (vaddisznó pöri – 500 ft, marhalábszár-pöri, csülökkel, körömmel – 700 ft), amelyek talán az állami ünnep előestéjére készültek. Mi pedig szurkolunk a két szimpatikus csapatnak, bár természetesen csak akkor, ha nem Balatonkeresztúr-Balatonmáriafürdő ellen játszanak, hiszen ebben a bajnokságban minden megyeszurkernek illik e kiváló csapatnak szurkolni. Hajrá BK-BM!!!

Szerzõ: Dzsí