Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében járva a www.szabolcsfoci.hu jóvoltából már jó előre képbe helyeztem magam a megyei meccseket illetően. Bár nálam volt a különböző megyei osztályok sorsolása, ha esetleg elsodor valamerre az élet, de alapvetően a Nyírtelek-Kemecse meccsre szerettem volna eljutni, mert Nyírtelek közel van Nyíregyházához, ahol megszálltunk, illetve a két település egymástól sincsen messze, és úgy tűnt remek gárdával rendelkeznek. Kemecse ráadásul extraligás asztalitenisz szakosztállyal is bír, ami nálam külön jópont…
Megyemeccsre soha nem lehet eléggé felkészülten elindulni, ezt ugyan tudtam, de ezúttal is ért minket meglepetés. Álommal mentünk a meccsre, előtte azonban le kellett raknunk a lányokat, akik újabban erősen gondolkodnak a megyeplaza.hu oldal elindításán, ezért ezúttal is a bevásárlásra voksoltak a foci helyett. A plázát nem volt könnyű megtalálni, és mivel Nyíregyházán vannak szerintünk a világ leghosszabb pirosai, vészesen kezdett közeledni a meccskezdet. A malőrök Nyírtelken is folytatódtak. Hiába néztem ki a neten a pálya megközelíthetőségét is, kiderült, hogy két pálya is van, persze a „másikon” volt a meccs. Gólról azért nem maradtunk le, és örömmel láttuk, hogy rengeteg autó várakozik a pálya mellett. Érdekes pálya a nyírteleki, még a pálya közvetlen közelében sem utal semmi a focira, mert egy barakksor mögött terül el a stadion, utána azonban komoly létesítmény tárul a szemünk elé, atlétikai pálya és pársoros beton-lelátó is van. Ettől persze kicsit nehezebb látni a sporttársakat, ám minket nem ez lepett meg a legjobban, hanem az, hogy életünk első megyemeccse volt, ahol a pályán nem működik büfé. (Ennél már csak az tűnt nagyobb gazdasági öngólnak, amikor az egyik nyíregyházi színházi büfés csak a szünet végén nyitott ki, gondolom elaludt…)
A meccsen viszont képzett focistákat és jó meccset láttunk. Kemecse határozottan jobb volt, Komi révén még egy színesbőrű, penge támadóra is futotta nekik, a közönség által csak Pákóként emlegetett játékos valóban színt vitt a játékba, remekül csúsztatgatta a labdákat. A Nyírtelek sokáig tartotta magát, mert a kapus, „Gülü” kiválóan védett. Lecsó, a csapatkapitány is jól irányított, így egy amolyan talált góllal, némi meglepetésre Nyírtelek szerzett vezetést, amit egy lesgyanús helyzetből pillanatok alatt kiegyenlített a vendégcsapat. A megyemeccsek minden sava-borsa előkerült, lesgól, gólok, helyzetek, tizenegyes, végül a 3-1-re elhúzó Kemecse egygólos előnyt megtartott, 2-3 lett a vége. Az atyafiak elég nyugodt szurkolónak bizonyultak, a megadott, illetve a meg nem adott lesgyanús gólon kívül nem nagyon adtak hangot elégedetllenségüknek.
Ezen a meccsen is megtapasztalhattam egyik kedvenc megyeszurker monológomat. Amíg a nyírtelkiek vezettek, addig a kemecseiektől hallottam, hogy „idén többet nem jövök meccsre”, később fordult az állás, innen fogva pedig a nyírtelkiek bizonygatták, hogy ez volt az utolsó. Mondanom sem kell, hogy a következő héten hiánytalanul felsorakozik majd ugyanez a szurker-sereg. Sajnos mi akkor nem leszünk már ott, mert valamely más tájegység meccsein gyarapítjuk a meccsbevételt.

Szerzõ: Dzsí