A Zöld Golyó Tekéző lépcsőjén futottam össze a szentantalfai csapat négy tagjával vasárnap délben, akik Kutya vezetésével épp a mérkőzés helyszinére indultak. „A 3-kor kezdődő meccsen Polány az ellenfél” - tájékoztatott. „Elhozzuk a meccset!” - tanácsoltam, megszoritva a leendő győztesek kezét.

Kevéssel a második félidő kezdete után a borús 0:1-es állásnál érkeztem meg sziesztám után a napfényben úszó pályára, s örömmel láttam hogy 417 lelket számláló falunkból egy több, mint félszáz fős szurkolótábor verbuválódott. A Tekéző kitelepült egysége egy kombi csomagtartójából fokozta a hangulatot. A vegyes, 8tól 80 évesig reprezentáló szurkerek barátságos, néha korholó, de mindig biztató, nagy néha méltatlankodó bekiabálásokkal üzentek a pályán nagyon igyekvő ismerősöknek.

Épp Karcsi öreg Peugeot-jának csomagtartójából fogyasztottunk új szerzeményéból, a szomszéd faluból származó házitörkölyből egy helyi építő szakmunkás társaságában, amikor a második gól megesett, sajnos ezt sem a hazai csapat szerezte.

A második félidő harmadánál járhattunk, amikor baloldalt egy nagyszerű kilépessel 2:1-re módosította az állást Varga Peti. Ez új reményeket adott a csapatnak úgy, mint a szurkereknek, és nagyobb örömmel fizettük be a szomszédasszonynak a 300 forintos jegyárat.

Pista bácsi verést igért a fiainak, ha nem hagynak fel a rohangászással, én Traubi Szodát és Sport szeletet vásároltam, amikor az események váratlan és szürreális fordulatot vettek. Végh Zsolt, Szentantalfa, törött kézzel is játszó csodacsatára - egy ajtófélfa bizonyult erősebbnek a csatár csontjainál nemrég - jobbról tört be a tizenhatoson belülre, ahol az utolsó védőjátékos a mezénél fogva a földre penderítette. A biró azonnal tizenegyest ítélt, ám az ellenfél játékosai hangos reklamálásba kezdtek, lassítás hiányában és hangosítás nélkül bizony nehezen értettük, mivégett. A bíró sporttárs példás gyorsasággal, és talán túlzott szigorral, azonnal egy piros lapot villantott meg az irányába. Az antalfai szurkolótábor helyeslően morajlott, János bácsi sercintett egyet, úgy éreztük, új esélyt kapott a falu a sorstól.

Alig ocsúdott fel első berzenkedéséből a vendégcsapat 15 fős szurkolótábora, amikorra a biró már a második piros lapot osztotta ki. Úgy találhatta, hogy a továbbra is - számunkra ismeretlen okból - reklamáló vendégek talán nem a megfelelő hangot ütik meg vele szemben. Az azonban még az antalfai kispadot is meglepte, amikor nem nyugvó vendégek hangoskodása háromra emelte a kiosztott piros lapok számát!!!

Döbbent csend fogadta a büntetések mértékének ilyetén elharapózását! Többen szóvátették, szurkertársam, Zsanett is, hogy ellenfél nélkül nehéz lesz focizni, és mint a következő események is bizonyították, ez a veszély igen közelivé vált! Hirtelen felugrott a vendégek, Rumcájszra emlékeztető edzője és széles gesztusokkal a pálya elhagyására szólította fel a vendégcsapat maradék játékosait...

Élénk, de pontatlan esélylatolgatás és szabályértelmezés követte a bíró drákói ítéletét, végül konszenzus formálódott az irányban, hogy így nemcsak a 3 pontot hozzuk el, de az ellenfél további szankciókra számíthat. A falu vadonatúj fejlesztésében frissen felépült öltöző komplexum megjelenésében talán szegényesebb, „Vendég” feliratú részében hasonló következtetésre juthattak, hiszen idegölő, mintegy 10 perces várakozás után megjelent újra, igaz, edzőjük nélkül a vendégcsapat! A hazai szurkolótábor meleg szavakkal üdvözölte, sőt méltatta a játékosokat, hogy befejezik e váratlan eseményekben gazdag mérkőzést.

A tizenegyest Tóth Zoli magabiztosan értékesítette, az eredmény döntetlenre változott. A feszültség türelmetlenségbe csapott át, amikor a vendégcsapat hét mezőnyjátékossal több mint 10 percen át sikeresen tartotta távol a bőrt a gólvonaltól. Ezután egy baloldali megfutás és jó szóló után Dombi Gábor volt eredményes. A Zöld Golyó Tekéző kitelepült egységének forgalma felpörgött.

Zsanett, akinek öccse, Isti a hazai csapatot erősíti, még egy gólt valószínűsített, hiszen Isti állítolag korábban megígérte neki: ma eredményes lesz. A szürreális ítéletfüzérből fakadó kiegyenlítetlen harcban végül nem Isti, hanem Heizer "Kutya" Zsolt talált az ellenfél kapujába! Szögletbeadás után egy izgatott tömörülésből a rövid sarokba pöccintette a labdát, beállítva az 4-2-es végeredményt.

Dezső bácsi hosszasan kereste a 4-es számot, hogy az analóg eredményjelzőn a pontos eredményt megjeleníthesse. Nincs meg a négyes, Dezső? - hangzott több lényeglátó bekiabálás a megilletődött, ám annál felszabadultabb haza szurkolótábor irányából.

A negyedik gól után nem sokkal a bíró megkegyelmezett a vendégcsapatnak, akik a három sípszó után másodszor is levonultak a pályáról, Pista bá a gyerekek irányába sietett, a szurkolóink elégedetten távoztak. Nem jelentett meglepetést, hogy a Zöld Golyó Tekézőben kezdődik nemsokára az ünneplés.. „Az értékelés!” helyesbített örömmel Heni, a falu kedvenc kocsmárosnéja, és lecsapta a csomagtartót.

Szerzõ: Szekfű Balázs