Vasárnap széles meccs-választék és remek derbik vártak volna minket a hosszú hétvégén, de mivel a meccsek 14. 30-kor kezdődtek, magam pedig 14.00-14.30-ig a Radio Café vendége voltam (természetesen megyefoci témában), így nem jutottunk el meccsre. Hétfőn viszont, mikor polgártársaink egy része éppen forradalomra készült, másik része pedig riadtan kuksolt otthon, szégyenszemre nekünk nem a történelmi pillanatokon, hanem a megyei labdarúgáson járt az eszünk. Nem volt nehéz választani, mivel egyetlen mérkőzést láttam a naptárban, irány Isaszeg, ahol Aszód vendégeskedett. Nem is olyan rég, Aszód, számomra rendkívül szimpatikus gárdáját éppen egy méretes zakó felpróbálása közben láttam Verőcén, annál meglepőbb volt, hogy most a mínusz 4-ből, plusz 4 lett, de erről kicsit később.
Álom barátom számára a fél kettes indulás még éhgyomorra történt, ezért elemózsiát kellett beszereznünk, ráadásul Isaszeg helyett valahogy Valkóra keveredtünk Gödöllőről, egyszóval hiába raliztunk a gyönyörű valkói hegyi úton, mint az örült, alaposan elkéstünk. Szerencsére csak egy gólról maradtunk le, és éppen egy tizenegyes-rúgás előtti izgalmakra érkeztünk. Kiállítás, levonulás, vita – nem nagyon tudtuk mibe cseppentünk bele, csak azt láttuk, hogy nagy a kavarodás, mindenesetre Aszód értékesítette a büntetőt, és hamarosan jött a szünet.
Álom hatalmas objektívje komoly érdeklődést váltott ki az isaszegi szurkerek között, ő pedig kiváló marketingesként mindenkit megnyugtatott, hogy a www.megyefoci.hu oldalon láthatók lesznek a képek. Három perce lehettünk jelen, amikor mindketten abszolváltuk a kötelező labdába érést. Én végül az egész meccs során három komoly játékba avatkozást is bemutathattam a szakértő közönségnek, igaz ebből a második inkább kudarc volt, technikás, külsővel megeresztett visszaívelésem ugyanis a korlátról éppen hozzám pattant vissza.

A szünetben beálltam a büfésorba, örömmel állapítottam meg a IV. kategóriás büfében, hogy a feles csak 150 forint, ám engem nem lehet ilyen extrém fogyasztásra ösztönző ártrükkökkel megvenni (legalábbis nem délután háromkor), így maradtam a könnyebb műfajnál. Előttem egy apóka még megkapta a „18 éven aluliakat nem szolgálunk ki” című tréfát, de mielőtt nagyon elkeseredett volna, megkapta a kevertet.

A második félidőben újabb érdeklődővel oszthattuk meg, hogy a megyefoci.hu számára tudósítunk. Az isaszegi ificsapat vidám és barátságos másodedzője, egykoron kiváló (bagi és gödöllői) NB-s futballista és raliversenyző, a jelen mérkőzésen pedig rendező lett a beszélgetőpartnerünk. Megtudtuk, hogy vannak az ifiben tehetséges srácok, bár az aznapi ifi-mérkőzés konkrét eredményére hiába kérdeztünk rá, nem kaptunk választ. Talán nem véletlenül, azóta megnéztem 1-4 lett a derbi. A sporttárs igen hangosan szurkolt is, ami annyiban volt meglepő, hogy a többi szurker inkább csak viccelődött a csapattal, akik ugyan derekasan igyekeztek, de valahogy mindig az aszódi kontrák érvényesültek. A játék képe röviden ennyi volt: isaszegi mezőnyfölény, aszódi kontra és gól.

Álom eközben önmarketinggel próbálkozott nálam, előbb a megyefoci.hu hivatalos fotósa címet szerette volna magának, de mivel jeleztem neki, hogy erre Almi és Kutya szintén jó eséllyel pályáznak, később láthatóan engedett. Bár előbb azzal próbálkozott, hogy Almi ne legyen hivatalos fotós, hiszen neki úgyis van címe, lehet a megyefoci.hu tulajdonosának hivatalos felesége, ám amikor az októberi zimában és esőben teljesen átfagyott, új ötlete támadt: legyen Almi a megyefoci.hu hivatalos téli fotósa. A rohadt hideg ellenére azért remek kis meccs volt, bár a színvonal nem verdeste az eget, de a sok labdába érésünk, és a feltűnően vidám és szellemes isaszegi szurkerek társasága jó program volt.

Szerzõ: Dzsí