Ha egy üzlet beindul. A megelőző héthez hasonlóan ezúttal is maradtunk a Pest megyei II. osztályú VABU-csoportnál, hiszen a Piliscsaba-Pilisszentiván meccsen minden adott volt a megyefoci.hu kritérium-rendszeréből. Igazi szomszédvárak rangadója, ráadásul a két gárda egyaránt dobogós volt a meccs előtt. Piliscsabán amúgy is gyakran megfordulok, nagyon szép a környezet, meccset viszont még nem láttam, gondoltam itt az ideje. Délelőtt már amúgy is túl voltam egy nagy szurkoláson, sohasem hittem volna, hogy egy motorversenyen is meg lehet őrülni, de Talmácsi Gábor világbajnoki címet érő futamán ez történt velem. Néztem a tévén és folyamatosan kapcsolatban voltam a helyszínen szurkoló megyeszurkerekkel (beszámoló remélem hamarosan…).

Bár biztos, ami biztos felvérteztem magam a busz és a vasút menetrendjével is, de végül két autóval is érkeztek megyeszurkolók, magam Barival és Henivel már jóval a kezdés előtt befutottunk. Remek, napos, őszi idő volt, a büfénél kezdtünk, majd a helyi törzsszurkolók körében foglaltunk pozíciót. Kicsit kevesebben voltak a meccsen, mint azt előzetesen reméltem, de azért a Pilisszentivánnak volt egy rendkívül lelkes ötfős kemény magja, hangszerekkel, lelkes buzdítással, és úgy 8 éves átlagéletkorral. A kisebb nézőtéri zsúfoltságnak annyi haszna azonnal lett, hogy már az első két-három támadásnál két ízben is labdába avatkozhattam, előbb a büfé-épületről visszapattanó labdát, egyből, egy elegáns ballábas sarkazással passzoltam a beadáshoz érkező játékosnak, majd Barit is játékba hozva egy szintén kapásból visszalőtt labdával vétettem észre magamat. Az értékes sport-teljesítmény után büszkén kihúztam magamat és folytattam a szemlélődést, Bari pedig ismételten elcsodálkozott a labdába érési képességemen, és azt már-már földöntúli tulajdonságként írta le. A vallási élményen azért hamar túlesett, és egy diplomatikus Hajrá Pilis! üvöltéssel kapcsolódott be a meccsbe.

Bari hamar észrevette azt is, hogy mindkét csapatot faipari cég támogatja, de a szponzor által legyártott „falábakkal” való viccelődés szerencsére alaptalan volt, mert ügyesen tették-vették a fiúk a labdát. Bár több hazai helyzet is kialakult, sőt kapufa és ziccer is adódott, a vendégcsapat többet birtokolta a labdát, így egy kavarodás után megszerzett szerencsés góljuk voltaképpen jogosnak mondható. Ekkor szakadt el a cérna a körülöttem levő hazai szurkolóknál, akik, ki tudja miért, innentől az általuk vélhetően jól ismert tinnyei származású partjelzőben látták minden keservük okát. Szegény „Pali” volt krokodil, köcsögduda, csak éppen jóember nem. A végeláthatatlan szitkozódás indokolatlan és meglepő volt, különösen egy amolyan kedves bácsika kinézetű öregúr járt élen a válogatott szidalmakban, visszatérő fordulata volt, hogy „téged nem fog eltemetni a presbiter”. Szünetig nem sikerült a csabaiaknak egyenlíteni, de a meccs hajtós maradt, legfeljebb az okozott szüneteket, amikor egy-egy erősebb lövés után a labda legurult a közeli temetőbe. Érdekes pályahiba volt, hogy néhány göröngy mellett, talán valami vezeték-munkálat miatt, de több árokszerű csík is végigment a pályán, amelyeken bizony jókorákat módosult a labda mozgása.

A szünet után az elsőként kiérkező szentiváni játékos némi szóváltásba került a hazai szurkolókkal. Egy vele vitázótól megkérdezte, hogy „te milyen meccset néztél, vedd fel a szemüvegedet?”, ami hatalmas felháborodást váltott ki. A második félidőre újabb megyeszurkerek érkeztek. Spili, Frici és talán minden idők legfiatalabb megyeszurkere, Petra már ebbe a parázs hangulatba érkeztek, és éppen egy gyönyörű csabai gólt láthattak belépőként. Nagy erejű, hatalmas, jobboldali bombával egyenlített Piliscsaba, Frici kifejezetten fájlalta is, hogy nincs visszajátszás. Petra is láthatóan élvezte a meccset, igaz néha meg kellett nyugtatni, hogy a nagyon hangos, nagyon dühös bácsik nem rá haragszanak, csak hetente egyszer szeretnek másfél óráig ordibálni. Ebbe belenyugodott, de azért talán a meccs után megtekintett baromfiudvar így is nagyobb élmény volt számára, mint a meccs.

A második félidőben végig sokkal több helyzete volt a hazaiaknak, akár a győzelmet is megszerezhették volna, de végül maradt az igazságos döntetlen, aminek talán a legjobban a listavezető biatorbágyiak örülhettek.

Szerzõ: Dzsí