Nemzeti ünnepünkön nekünk zöldellt a fű, és nekünk ragyogott a nap Kisinyovban, az FC Zimbru edzőpályáján. A mintegy 200 néző előtt zajló mérkőzésen a lányok méltó bosszút álltak azért a szégyenért, ami 2007. november 17-én alig 100 méterre esett meg a férfiválogatottal a nagystadionban (3-0-ás zakó az EB selejtezőn).
A csapat a klasszikus 4-4-2-es felállásban lépett a pályára, s a ragyogó időben zajló mérkőzés első húsz percében még semmi jel nem mutatott arra, hogy a moldáv csajokat így kitömik (már ha egyáltalán lányok esetében szabad így fogalmazni), ekkor azonban a jobbhátvéd Horváth megrázta magát. A félpálya tájáról megindulva átverekedte magát néhány védőn és a tizenhatos sarkáról egy lapos lövést küldött a rövid sarokba, megadva ezzel a jelet a gólgyártásra. Hamarosan jött a következő: a baloldali középpályás szélről belőtt, valószínűleg amúgy beadásnak szánt labdája a meglepett kapus felett a hosszú oldalon a hálóba esett. Az ilyen lövésekre szokták azt mondani utólag, hogy direkt így akartam…
A gól szemmel láthatóan megtörte a moldávokat, teljesen kiadták a kezükből a kezdeményezést, s akkora volt a magyar mezőnyfölény, hogy a helyiek a túlsó térfélre csak a félidei térfélcserének köszönhetően jutottak át. A harmadik gól után a moldáv edző beújított és lehozta a valóban nem túl magabiztos kapust, akit láthatóan eléggé megviselt, hogy csak 25 perc (statiszta) szerep jutott neki. Akkor még nem tudta, hogy valószínűleg ő járt a legjobban, a többieknek végig kellett asszisztálniuk a teljes hátralevő játékidőt.

A félidő hét-nullával zárult, s a parádé a második játékrészben is folytatódott. A két magyar csatárlány egy-egy fejjel magasodott az őrzésükre kirendel védőpáros fölé, így nem csoda, hogy szinte azt csináltak a tizenhatos környékén, amit akartak. Különösen Sípos volt elemében, lábbal és fejjel, közelről és távolról egyaránt betalált. Egy ideig számoltam, hogy hol tart a gólgyártásban, de aztán feladtam. A sok gól az eredményjelző tábla kezelőjét is megviselte. Szegény a meccsből nem sokat látott, mivel a táblák folyamatos cserélésével volt elfoglalva, ráadásul a tizedik után gondot okozott az is, hogy miként lehet a két számjegyet úgy elhelyezni, hogy ne essen le egyik sem a tábláról.
A vége felé mindkét fél elfáradt (a moldávok jobban), kevésbé koncentráltak a lányok és néhány ordító helyzet kimaradt, de kétszámjegyű vezetésnél az edző szigorú dorgálása sem tudott rájuk ösztönzőleg hatni. A lefújás után a moldávok gyorsan az öltözőbe siettek, míg a mieink örömittasan éltették magukat a pálya szélén, sőt még egy keresztbe futást is kirótt rájuk a mester.

A kiütéses győzelemmel a lányok nagy lépést tettek a csoportelsőség megszerzése felé és a magabiztosan várhatták a szombati, litvánok elleni meccset.

Szép volt, csajok!!!

Szerzõ: Kevica