„A söntés újra megnyílt, az udvar díszburkolatban ragyog, szurkerek, Pasaréten a helyetek” – olvashattuk a megyefoci.hu fórumában a kedves invitációt a Pénzügyőr-pályára. Nem is sokat gondolkodtunk. No persze nemcsak a PSE-söntés városszerte ismert, legendás fasírtja miatt mentünk, de a csata is remeknek ígérkezett. Pénzügyőr-Csepel, a Duna csoport 5-6. helyezettjei, két szívünknek igen kedves csapat. Háromfős különítményünk persze nem azonos elkötelezettséggel érkezett. Lóri semleges volt. Unokatestvéremben, Miksában egykori csepeli lakosként, piros-kék szív dobog. Magam viszont lassan ezüstjubileumra készülhetek, hiszen vagy 25 éve vagyok igazolt PSE-sportoló. Sajnos kicsit elkéstünk. Lórival mi csak egy PSE-gól elmulasztásán bosszankodhattunk, de Miksa még rosszabbul járt, mindenféle bonyodalom után még a villamosról is leszállították. Amikor hallottam a hírt, egy pillanatra büszke voltam, hogy biztosan már a villamoson is teli torokból rigmusokkal melegített, ezért jutott a leszállítás sorsára, de kiderült, hogy csak a villamos meghibásodása miatt, a többi utastárssal együtt kellett elhagynia a 61-est.

A pályára érve, rögtön szimpatizálni kezdtem a Csepellel is, mert mindig megmelengeti a szívemet, ha egy alacsonyabb osztálybeli csapatnak is van olyan hűséges szurkolótábora, akik idegenbe is elkísérik a csapatot, drapériákkal, pirotechnikával, de mindenekelőtt dalokkal felszerelkezve tartanak ki a gárda mellett. Nos, ezúttal is bőven eljöttek a csepeli szurkolók, az islanders, hogy buzdítsák a „szigetországot”. Mindenképpen emlékezetes dal volt a „vasvilla, vaskanál, vastányér, meghalok, meghalok a vasgyárért” – rigmus. Kisebb kakaskodásokat leszámítva amúgy is kifejezetten sportszerű, az első félidőben jó iramú meccset csíphettünk el. Talán túlságosan is sportszerű volt a meccs, talán ezért kellett a sporinak különös módon azért sárga lapot adnia az egyik Pénzügyőr-focistának, mert az elcsípett egy hazaadást, majd egy csel után az üres kapuval szemben elhúzták a lábát. Vélhetően színészkedést vélt a spori, de gyanús volt az eset, nekem a török-magyar jutott eszembe, igaz ott Gera Zolit ki is állították…

Több helyzete volt a Pénzügyőrnek, mégis a Csepel egyenlített. Sokat nem kellett várni a zöldek újabb vezető góljára, remek szöglet, remek fejes után szereztek előnyt a hazaiak. A második félidő aztán már lassabb volt, de a későn érkező Miksa legalább láthatott csepeli és Pénzügyőr gólt is, ugyanis egy viszonylag ártatlan helyzetben az egyik csepeli védő 14-ről pontosan, erőteljes lövést helyezett a saját kapujába. Szép gól volt. Arra a gólra emlékeztetett, amivel pár éve a magyar bajnokságból sikerült egy székesfehérvári futballistának a nemzetközi tévékbe is bekerülnie. Akkor a Fehérvár kapusa kivédett egy tizenegyest, de a kipattanót saját csapattársa, hatalmas erővel bombázta a felső sarokba. Szurkertársainkkal még elnosztalgiáztunk régi nagy meccseken, örömmel üdvözöltük az ötletet, hogy jövőre újra kettős rangadók lesznek a Stadionban. Ma már biztosan más lesz, mint amikor 10-12 éves kölyökként jártunk a Népstadionba, bár jövőre is egyszerre lehet az első osztályban Fradi, Vasas, Kispest, Újpest (igaz eszünkbe jutott, hogy ebben az időben egy bizonyos Csepel is mintha az első osztályban vitézkedett volna még – de rég volt). Szóval, bár az NB I továbbra sem a mi műfajunk, nem kizárt, hogy egyszer egy ilyet is megnézünk.

Szerzõ: Dzsí