Somogy megyei futballélményekben gazdag nyarat tudhatunk magunk mögött. Bár nyaralásunk helyszínén, Balatonmáriafürdőn nem volt pálya, de a környező falvakban, így Balatonkeresztúron és Balatonberényben is remek meccseket kapunk el a nyáron. A legjobbnak és így tudósításunk tárgyának a berényi kupameccset választottam.
Ezen a borús napon Keszthelyre kirándultunk a családdal. Megnéztük a gazdag Festetics-kastélyt, a kertben található Pálmaházat, a szomszédos vadászati kiállítást. Mondhatnám, hogy a kitömött antilop- és gnúfélék láttán, arra gondoltam, hogy vajon a berényiek délután mennyire tömik ki a kéthelyiek kapuját, de ez nem lenne igaz. Inkább arra kellett rájönnöm, hogy még a nagyméretű emlősök között is lehetnek olyan fajok, amelyekről életemben nem hallottam. El is határoztam, hogy beszerzek valami nagy állathatározót. Na de vissza a focihoz!
Az egész nap során döbbenetes viharokat és békés napsütéseket kaptunk el váltakozva, őszintén aggódtam, hogy az aznapra kinézett Balatonberény – Kéthely kupameccs esetleg elmarad. Hála a GPS-nek a berényi pályához érve már azt is láttam, hogy csak 3,9 kilométerre vagyunk a családi nyaralótól, gálánsan felajánlottam a családnak, hogy menjenek haza az autóval, innen akár haza is szaladok gyalog, de a meccset mindenképpen végignézem. Szerencsére az önzetlen felajánlást határozott ellenállás fogadta az autóban. Igaz, a gyerekek vagy megérezték, hogy az első félidő vontatottabb lesz, vagy a hosszú kirándulás tette, mindenesetre mély álomba szenderültek, így az első félidőt még szólóban követtem.
Az előzményekhez tartozott, hogy a két megye 2-es gárda a megelőző héten a bajnokságban is találkozott, és Kéthelyen némi meglepetésre nagyon simán, 4-1-re nyertek a vendég berényiek. Gondoltam sima ügy lesz a kupameccs, biztos szintkülönbség van a két csapat között, de meglepődtem, mert a pályán egy energikusabb, lendületesebb vendégcsapat gyömöszölte a hazaiakat. Mindez a félidő vége előtt góllá is érett. A nézőtéren is kicsit túlsúlyban voltak a vendégek, legalábbis hangerőben, de a második félidőben mégis a hazaiak egyenlítettek, majd a változatos meccsen előbb megint vezetést szereztek a kéthelyiek, majd megint jött egy berényi elfutás és gól.
Innen aztán nagyon felpörögtek az események, 2-2 után jöttek az igazi izgalmak. Egy kéthelyi támadás végén a hazaiak méretes és láthatóan nagy népszerűségnek örvendő kapusa, „Papa” buktatott, jött a jogos piros. Amikor pár nappal korábban Zsiga fiammal (5) néztük a megye 1-es Balatonkeresztúr – Balatonlelle (0-1) rangadót, próbáltam elmagyarázni neki, hogy a második sárgánál már kiállítás jön. itt persze kicsit félrement a beszélgetés, mert Zsigát olyan kérdések foglalkoztatták, hogy miért, összesen hány sárga lapja van a bírónak, illetve hol tartja a kártyapakliját.
No, de visszatérve a berényi rangadóra, itt jött az igazi dráma. Papát kiállították, de a berényieknek vagy nem volt több cseréje, vagy legalábbis nem volt cserekapusa, mindenesetre egy játékos, Peti állt be a kapuba. A megítélt 11-est azonban nem is volt olyan könnyű elvégezni. Petinek ugyanis előbb a pályát gyorsan elhagyó kapus után kellett rohanni és a mezét, illetve a kesztyűjét elkérni tőle. Majd a hatalmas vihar után éppen egy víztócsában álló tizenegyespont okozott gondot. A kéthelyi focista valahonnan elvégezte volna a tizenegyest, de a kiállított kapus és a berényiek törzsszurkolói hangosan követelték, hogy tegye csak a labdát a tócsa közepére, nem akárhol van ám annak a helye. Végre rendeződtek a sorok, és jött a 11-es, amit Peti parádésan megfogott. „Peti megvan a posztod” – jött is a riposzt a kapu mögött elhelyezkedő berényi kemény magtól.
Sajnos hamar kiderült, hogy Andy Warhol mekkora bölcsességet mondott a 15 perc hírnévvel, mert a kifogott 11-es után negyedórával a játékos-kapus találkozott egy balatoni lepkével és egy komolyabb potyát befogott, ismét Kéthely vezetett. A berényiek igyekeztek, de több fordulat már nem következett be. A kéthelyi szurkolókat is osztó magas termetű berényi szurkoló „vigyázz, mert leszédülsz arról a padról” éppen a bírót osztotta, amiért az a partjelző lengetése ellenére szögletet ítélt, amikor az egyik kéthelyi játékos illedelmesen kiordított: „Tanár úr, minek ordítozik, had végezzük már el a szögletet”. A megszólított szurkoló elmondta, hogy ő megvette a jegyét, senki anyját nem szidta, miért ne kiabáljon.
Magam pedig elgondolkodtam, hogy vajon tényleg lehetett-e valahol jegyet venni (nekem nem sikerült, én csak úgy odaálltam a korlát közelébe, ahol nem volt pocsolya), illetve azon is, hogy a megyei foci egyik varázsa, hogy valójában mindenki haver, mindenki ismer mindenkit. Egyik évben itt van pénz, a másik évben ott, hol ide megy 30 kilométert a térség jó focistája, hol oda, mindenki játszott mindenkivel egy csapatban, ez azért segít abban, hogy ne harapják el egymás torkát a fiúk (Suarez itt nem rúgna labdába). A sok dráma végén viszonylag simán vége lett a meccsnek, a kupában mehet tovább a kéthelyi csapat.
A szurkerek, illetve a játékosok pedig gondolom megitták a jól megérdemelt sörüket. Itt meg kell osztanom egy nyári tapasztalatomat. Azt tudták, hogy a Balatonon spanyol csiga invázió volt az idén (Zsiga szerint csigavázió - ennél már csak az volt jobb „gyerekszáj”, amikor az esti borozgatásnál elhangzó innovátor szót inni bátornak mondogatta utána). Na de a csigák. Szóval nálunk például rengeteg volt a randa barna csupasz csigákból. Olvastam róluk a neten egy érdekes információt, imádják a sört. Ezzel persze én is így vagyok, de azért mértékkel, legalábbis a fogyasztás után a csigákkal ellentétben, igyekszem nem a saját testnedveimen csúszkálni hazafelé. Nos, az információ fellelkesített és tettem egy kísérletet. Kiraktam egy tálkába sört, és nem túlzok, fél óra múlva már odagyűltek a csúszó-mászók és, mint valami vadnyugati Buffallo Bill „könyököltek” be a tányérba és vedeltek. A sörös kísérlet amúgy semmire nem jó, nem pusztítja ki a kártevőket, a szomszédból is átvonzza a csigákat, sőt, ki kellett dobnom a tányért is (egy érdekes felajánlás elhangzott ugyan éjjel, hogy aki megissza azt a sört, amiben csupaszék addig fürödtek, annak jár 10 ezer forint, de nem volt jelentkező).
A biológia amúgy csuda dolog, én például idén tudtam meg, hogy a Balatonban hatalmas kecskerákok is élnek, amikor ide tévedt egy ritka sarki madár, amely ezeket forgatta a kövek alól. De láttunk siklóholokausztot is, gondolom, van valami szaporodási időszak, mert pár napra rengeteg, autók által kinyírt kis vízisíkló hulla lepte el az utakat.
Szóval a Balaton elképesztő cool, és aki csak azért szabotálta eddig, mert fél, hogy nem lát jó focit a környéken, hát, mint a fenti tudósítás is bizonyítja (ha nem derült volna ki, jó volt a meccs) ebben sincs igaza. Egy titok van, a Balatonra nem júliusban, vagy augusztus elején kell menni, hanem amikor már van bajnokság! Ilyen egyszerű a jó nyaralás titka!

Szerzõ: Dzsí