A megyeszurkerek nagy lelkesedéssel várták az igazi csemegének ígérkező Bag-Aszód mérkőzést, hiszen két szomszédvár játszott és mindketten dobogós helyen álltak a bajnokságban. A hétvégi kirándulás célállomásául a már oly sokat meglátogatott Egert szemeltük ki, persze a választásnál egyetlen lényeges szempont volt, visszafelé útba essen Bag. Kilencfős csapatunkat négy pár alkotta plusz Dzsí (ő ezúttal csak a megyefoci szerelmese volt). Szombaton a csoportban helyet kapó nagyszámú lány véleményét („azért egy meccs elég egy hétvégére”) tiszteletben tartva meghiúsult a fiúk azon terve, hogy akár két meccset is bele lehetne csempészni a túrába. Pedig egy jó hevesi derbit el lehetett volna kapni. Először Kisnánán megnéztük a szép várromot, és amíg a többiek a szlovák tájházat nézték, Dzsí a pénztáros bácsitól a helyi csapatról érdeklődött. Sajnos hamar kiderült, hogy a bácsi nem tartozik a leglelkesebb megyeszurkerek közé, hiszen arra a kérdésemre, hogy melyik osztályban játszanak a helyi gyerekek, megtudtam, hogy a béka segge alatti osztályban és csak akkor élénkek, amikor az önkormányzattól pénzt kell tarhálni. Következő állomásunkon, Feldebrőn már végképp elúszni látszott az a tervem, hogy a hétvégi hevesi sportműsorból kinézett Maklár-Tarnaőrs meccset valahogy mégis ráerőltetem a többiekre, mert fél kettőtől négyig ebédeltünk és a maklári derbi négykor kezdődött volna. Ekkor a magamnál tartott, kinyomtatott hétvégi hevesi sportműsorban hatalmas felfedezést tettem: szombaton négykor Feldebrő – Kisnána megyei III. osztályú mérkőzés. Egyrészt örültem, hogy így a béka segge alatti osztály hivatalos elnevezését is megismerhettem, másrészt sorsszerűnek éreztem, hogy a két aznap meglátogatott helyszín csapata játszik, harmadrészt így mindenképpen betekinthettünk volna a meccsbe, mert a pálya épp az étterem mellett volt. Legnagyobb megrökönyödésemre azonban egy kósza lélek sem volt a pálya környékén négykor. Optimista ember lévén egy pillanatra felmerült: hátha van még egy aréna Feldebrőn, de amikor a sportműsort böngészve rájöttem, hogy a Feldebrő – Kisnána nem csak a szombati, de a vasárnapi programok között is fel van tüntetve, rájöttem: csúnya sajtóhiba áldozata lettem. Miután kimenekültünk Feldebrőn egy Hitchkockot idéző rovarinvázióból és a lányok deklarálták, hogy Egerszalókon szeretnének fürdeni, egy utolsó kétségbeesett kísérletet tettem, az volt a tervem, hogy ha van szalóki meccs, fürdés alatt én szurkerkedek, de nem, Egerszalók nem játszott otthon aznap, így jöhetett az ázás és az aznapi meccs végképp elmaradt. Este a Szépasszonyvölgyben mulattunk egy komolyabbat, bár sajnos a prímás nem ismerte a „Hajrá Bag” című nótát. Másnap egy hosszúra nyúlt egri falatozás után Bari dinamikus vezetésének köszönhetően óriási lelkesedéssel végre megérkezett kicsinek korántsem nevezhető megyeszurker csapatunk Bagra (az egri kompánián kívül Pestről is érkezett egy motor és egy autó). A pályát már ismertük (épp az M3-as mellett fekszik), azonban kellemes meglepetéssel konstatáltuk, hogy rengetegen jöttek el, bagiak is aszódiak is bőven voltak. A megérkezés pillanatában teljesítettem a kötelező labdába érést, mert a bemelegítő rúgások egyik hatalmas bikáját (komolyabb figyelmeztető ordítás kíséretében és a lányokat megmentve) én kaptam el. Csapatunk amúgy erősen megosztott volt, hiszen amíg Joe bácsi fanatikus Bag-szurkolónak, Dzsí erősen aszódi érzelműnek bizonyult. Előbbi örülhetett, hiszen az első félidőben egy túlsúlyos játékos (amolyan bagi dagi) két góljával, míg a második félidőben erős főlénnyel és két újabb góllal simán nyert Bag. Az eredmény nem volt szoros és Aszódnak egyáltalán nem ment, így a meccs sok szép megoldás és sok gól mellett is olykor érdektelenségbe fulladt. Pedig egy 130 centi magas bagi bácsika a szünetben a csehó mellett még lelkesen „nagy meccsnek” titulálta Joe bácsinak a rangadót. Egy érdekes rekord azonban mindenképpen született, Bazsi aki Pestről vágtatott le a meccsért egy négygólos rangadón egyetlen gólt sem látott, az első félidő góljait lekéste, a másodikban meg három percre bement a székházba ropit venni, mindkét gól akkor esett. Az már hetekkel a meccs utáni időszak krónikája és hatalmas sikere, hogy a meccsről tudósító www.aszod.hu városi honlapon a mérkőzésről készített két kép egyikén a megyeszurkerek láthatók.

Szerzõ: Dzsí