|
Események
|
|
|
Küzdelem a vécénél
2003. szeptember 28.
Bag - Aszód: 4 - 0
Pest megye, I. osztály
|
Kétnapos Heves megyei kirándulásunkról visszatérőben tekintettük meg vasárnap a Bag-Aszód összecsapást. Sajnos sok honfitársunkat még korántsem fűti annyira a drukkerhevület, mint a vezérszurkolókat, így kis híján úgy jártunk mint a szombatra kinézett maklári mérkőzéssel, amelynek megtekintésében a passzív útitársak fürdőzni vágyása akadályozott meg minket. A leszavazott mérkőzés azzal a tanulsággal szolgált, hogy még a megbonthatatlan csontkemény magnak hitt megyeszurkeri közösségen belül is vannak tétova tagok, akik gyarló testi szükségleteiket még mindig előbbrevalónak érzik, mint genetikus férfiúi kötelességüket, a futballnézést. Mentségükre szóljon, hogy vasárnapra már felébredt bennük a lelkiismeret, és a – csalárd módon leginkább fehérnép formájában testet öltő – sötét oldal hívó szavának ezúttal ellen tudtak állni, így elérhettük a 16:00-kor megejtett középkezdést. Habár a gyakorlatlan szurkerek megijedtek, hogy ezúttal is későn érkezünk, ám a pánik elhatalmasodása előtt realizálták, hogy a pályán több labda is van, és ez még – zenei szaknyelvvel élve – nem maga az oratórium, csupán a hangolás időszaka. Nem kis megdöbbenésünkre a korábban megfigyelt meccsekhez képest többszörös mennyiségű helyi és vendég szurkoló kívánta a helyszínen követni a rangadót, bár igazából ez nem kellett volna, hogy meglepjen minket, hiszen a korábban Dzsí által felállított feltételrendszer minden pontjának maximálisan megfelelt a mérkőzés. Szomszédos, kis lélekszámú települések, nagy becsben tartott, és jó eredménnyel büszkélkedő, a tabellán egymáshoz közelálló csapatai találkoztak, és ezen faktorok gyúelegyének köszönhető tömeg az alkohollal kombinálva irgalmatlan szurkolói hangulat kialakulásának lehetőségével kecsegtetett. Az érdeklődést jól jellemzi, hogy az M3-as autópálya rendőrségének speciális elfogási feladatokra beszerzett Skoda Octavia RS-ek egyikének kétfős személyzete is inkább a pálya melletti felüljáróról figyelte az összecsapást, ahelyett, hogy Imprezák, EVO-k, vagy 1.3-as Colt-ok heves vérmérsékletű pilótáinak megzabolázásával foglalatoskodtak volna. A kezdőrúgásig hátralévő percekben megpróbáltunk megfelelő pozíciót felvenni a műélvezethez, noha ezzel csökkentettük annak esélyét, hogy a megyeszurkerségnek megnyerni próbált nőszemélyekre a későbbiekben is számíthassunk. Az igazi megyeszurker töltésre hág, vagy völgybe száll, de a vele tartó nő ezt megfelelő felszerelés híján csak korlátozott mértékben, illetve testi épsége kockáztatásával tudja követni, viszont ennek megfelelő mértékben hangot is ad. Újabb szabályként megállapíthattuk, hogy magas nézőszám esetén a korlátnak támaszkodó népesség már korlátozza a láthatóságot, az oldalvonalhoz közeli események így takarásban vannak. További szabály, hogy a meccs élvezete a szurkolók és a játékosok hangja nélkül nem élvezetes, főleg ha azt az autópálya forgalma nyomja el. Ha már szabályalkotásnál tartunk, meg kell jegyeznem, hogy valószínűleg a megyeszurkerek sem kerülhetik meg a kanonizáció szükségességét. Egyes, alapigazságnak vélt szabályok az írásbeliség hiánya miatt deformálódtak egyesek fejében, és a közös emlékezet bizony foghíjas atekintetben, hogy mi az eredeti változat. Így például megoszlottak arról a vélemények, hogy a bemelegítéskor kapu fölé lőtt süvítő golyóbis Dzsí általi elfogása beszámítható-e azon labdaérintések sorozatába, melynek Dzsí oly jellemzően mindig szerét ejti. Joe Bácsi szerint a szabály csupán mérkőzésen kirepülő labdára kell, hogy szorítkozzon, míg mások szerint – érthető módon Dzsít is beleértve – ez nem kötelező keretfeltétel, elégséges az, ha a labda játékostól jön. Később az a labda ugyanis bármikor játékba kerülhet, mert – talán nem mindenki figyelt fel erre – egy mérkőzést több labda is szolgál, hogy ne mindig ugyanazt kelljen keresgetni a csalitosban, értékes játékidőt elvesztve ezzel. Személyes javaslatom az, hogy az alapszabályokat írásban rögzítsük! Kérdéses azonban az, hogy alapszabálynak, vagy pedig csak népi megfigyelésnek minősítsünk egy másik érdekes ismétlődést, miszerint a közönségből a legdrágább autóval érkező az autó számára legveszélyesebb helyre parkolhat. Már korábban is szemet szúrt, hogy a luxusmercik, Skoda Superbek, és egyéb autócsodák vagy közvetlenül a pálya mellett, vagy az alélt állapotú szurkolók fősodrában helyezkednek el, és véletlenül sem a félreeső biztonságos parkolóban. Valószínűleg a racionalizmust a mohó exhibicionizmus bírálja felül. Akinek telik drága autóra, annak biztos telik a szervizre is. A mérkőzés – mert azért az állna ennek a beszámolónak mégiscsak a középpontjában – közepes irammal indult, inkább a középpályára korlátozódtak az akciók. A múlt héten megismert aszódi gárda most is technikásabb csapat benyomását keltette, de félő volt, hogy ez ezúttal is meddő maradhat a fölény. A bagiak ugyan vegyes összetételű csapatnak tűntek, de hamar kiderült, hogy a pálya minden fertályára jut egy-egy húzóemberük, akik az egyenetlen személyi teljesítményt mégiscsak jó átlaggá tudják kiegyensúlyozni. Az apró, vagy éppen feltűnően fiatal játékosaik lelkesedése továbbvitte egy-egy akciójukat az ellenfél térfelének középső harmadának irányába, ahol harcos – ám focistától szokatlan, kövérkés testfelépítésű – 10-es számú csatáruk kapura veszélyes helyzeteket dolgozott ki. Az első félidő felénél adódó második veszélyes megmozdulása először úgy tűnt, hogy csak próbálkozás marad, de a kapu előteréből kiguruló, és rossz szögbe kerülő labdát gyorsan összeszedte, és a már-már fellélegző védők teljes passzivitása mellett tudott kapura fordulni. Megszeppent a bekapott góltól az aszódi gárda, és bár közönségük rendre bekiabálással bíztatta őket, a megyei liga gólvágói továbbra sem adták jelét annak, hogy itt lennének közöttük azok, akik 4-5 góllal is kitömték az őszi szezon első meccsein az ellenfelet. Megfontolt, ám borzalmasan tankönyvízű akcióikat a bagiak rendre lefülelték, és a kinyílt aszódi védelem között ismét feltűnt a 10-es számú kardszárnyú delfin, és újabb góllal cáfolta sunyi rosszakaróit. Bizony, két remek gólról maradt le a megyeszurker kisközösség félidőben érkező két híve, ám ebben a meccsben több volt annál, semhogy kézlegyintéssel kellett volna tudomásul venniük balszerencséjüket. A szurkerek a pálya mellett álló vendéglátóegység árnyékába húzódtak, és a második félidő megindulása is ott érte őket, ám az cselekedett jól, aki a kvaterkázás közben azért félszemmel az eseményeket követte. Az aszódi kapus ügyetlenkedésének következményét így remek szögből láthatták a szemfülesek. Sajnos éppen a későn érkezők voltak azok, akik ilyen pillanatokban is háttal álltak. Egy remek akciógóllal növelte előnyét 3:0-ra Bag, majd pedig két percre rá egy csukafejessel vették be újfent az aszódi hálót. A 4:0-s eredménnyel jómagam több mint elégedett voltam, ám a meccs miatti egész napos stressz medencetájon szorító szükségállapottá fajult. A szurkolók részére fenntartott mellékhelyiség tiszántúli pályaudvarokat megszégyenítő állapota arra sarkalt, hogy a kisvendéglőben próbáljak szerencsét. A néhány perces – ám ilyen körülmények között örökkévalóságnak tűnő – keresgélés eredményeképpen csak egy néptelen női WC-t találtam. Jómagam hajlottam a kompromisszumra, ám a semmiből előbukkanó személyzet (naná, hogy nő!) hajthatatlan volt – (ellentétben a hasammal, bocs). Rövid szellemi tusában próbált a szabályok mindenhatóságáról meggyőzni, egyetlen alternatívaként az imént jellemzett külső helyiség háború sújtotta, fajansz nélküli romhalmazát felkínálva. Már-már úgy tűnt, hogy egy huszáros rohammal hosszú időre hátravetem a higiénés állapotokat a fogadóban, amikor minden előzmény nélkül kibökte, hogy tulajdonképpen az emeleten van egy – egyébként valójában teljesen korrekt - férfi WC. Elégedetten térhettem vissza a szurkerek közé, akik az eredmény változatlanságáról számoltak be, Dzsí meg is jegyezte, hogy „kicsit leült a meccs”. A beszólás apropóján elmeséltem nekik röviden az én leülésem pozitív kimenetelű történetét. Ezen kívül említésreméltót már senki sem csinált, csupán az aszódiak kapusa mutatott be néhány hajmeresztő szerelést és fejest a mezőnyben, bizonyítván, hogy mezőnyjátékosként még riasztóbb a teljesítménye. Jövő héten javíthat, ahogy a csapat többi játékosa is. Talán a mi megjelenésünk bizonyul rossz kabalának a tehetséges aszódi gárda esetében, hiszen két alkalommal látogattuk meg őket, és mindkétszer nullát jegyezhettek csak fel a nevük mellé. Szerzõ: Bari
|
|
Sajtó:
|
Az első nagy pofon... 2003-09-28 vasárnap Bag, 400 néző Bag FC – Aszód FC : 4 – 0 (2 – 0) ; Ifi : 1 – 4; Serdülő mérkőzés: Iklad – Aszód FC :1 - 1 Hosszú évek után került sor ismét a két szomszéd település közötti rangadóra. A középső Galga mente sok futbal szerető szurkolója kíváncsi volt, mire lesz képes az újonc Aszód FC a megye első osztályának egyik legjobb csapata a Bag ellen. Az első 10 perc változatos játékkal telt, a kapuk egyik oldalon sem forogtak veszélyben. A 12. percben a bagiak gólgyárosa, Szekula a jobb oldalon elcsípett egy pontos indítást, kiszorított helyzetben is jól eltalált lövéssel megszerezte a hazaiak vezető gólját (1 – 0). Azt vártuk, hogy a bekapott gól hatására felpörög az aszódi csapat, sajnos várakozásunk hiábavalónak bizonyult. A két előretolt aszódi éket (Hosszú Pétert és Zacsovics Zoltánt) próbálták meg előrevágott labdákkal. megjátszani. Az indításokkal - ha el is jutottak hozzájuk – nem tudtak mit kezdeni, rögtön két - három határozott bagi védő rontott rájuk. Igazi helyzetet az aszódiak nem tudtak kialakítani. A 28. percben ismét a bagi Szekula volt eredményes: Kovács Róbert és a védők is beadást vártak, Szekula azonban egy gyors mozdulattal a rövid sarokban vágta a labdát (2 – 0). Okos gólt volt, el kell ismerni. ( Az aszódi szurkolók között többen nem értették, miért nem fogja emberfogó védő a bagiak köztudottan legjobbját, „gólgyárosát” , Szekulát ?) Az első aszódi helyzetre a 44. percig kellett várni. Zacsovics belsővel az ötösről a kapu fölé emelt. A 49. percben Hosszú egy jobb oldali szabadrúgást harcolt ki. A beadást övető fejes a felső lécen gurult végig… Még szerencsénk sem volt. Fordulás után sem kellett sokat várni az újabb bagi gólra. Gyors jobb oldali kontratámadás végén a kapufáról úgy pattant ki a labda, hogy Kovács Róbert hátáról a gólvonal mögé gurult (3 – 0). A következő bagi támadás is gólt hozott : mint az előbb, gyors jobb oldali akció, beadás, a kapus csak ujheggyel érte el a labdát, a bal oldalról berobbanó bagi csatár fejjel továbbította a labdát a hálóba (4 – 0). A mérkőzés hátralévő részében erőtlen aszódi próbálkozásokat láthattunk, gólt nem. Annyit talán változott a játék képe, hogy az aszódi csapat védelmét a megbízható Makó Tamással és Szabó Imrével megerősítették, így legalább a megalázó vereséget sikerült elkerülni. Összefoglalva: a minden játékrészében jobb bagi csapat ilyen arányban is megérdemelten győzött. A szélvészgyors bagi szélsőket nem sikerült megállítani, az aszódi védők nem tudták felvenni a versenyt. Az előrevágott labdákat a két aszódi ék nem tudta megtartani és megjátszani, a középpályások nem segítették őket kellőképpen. Gólhelyzet nélkül nem lehet gólt rúgni, gól nélkül nem lehet mérkőzést nyerni. Sajnos alig-alig akadt aszódi helyzet. Visszavágó tavasszal Aszódon. Lesz alkalom a javításra ! -KT-
|
|
Képek:
|
Mosdóhasználatra is jogosít
|
Bari és neje, Joe bácsi és neje, Zsiga és neje
|
Ne duhajkodjunk! Holnap meccs!
|
Távozik a keménymag
|
Magasles
|
Spili figyel, Frici a körmét rágja izgalmában
|
|
Vissza
-------- Webmester: Dzsí öccse 2003 --------
Ajánlott böngészõ: Internet Explorer 6.0
Ajánlott felbontás: 800*600px
Támogatóink:
|
|