Kiskunhalasi vendégeskedésünkből hazafelé néztük ki ezt a némi kitérőt jelentő rangadót, de nem hibáztunk, az egyik legjobb meccsünk volt kis csapatunk nem túl hosszú története során. Izsák felé ugyan felmerült, hogy elkésünk, mert Atibá cimboránk autócsodája elé Orgoványnál beterelték az ország összes juhát, de végül minimális késéssel befutottunk. Atibá és Jégcsap Bébi (Joe bácsi neje) különítményünk két kevésbé lelkes tagja a zuhogó eső és a borzalmas hideg miatt végül az autóban maradtak (Atibá később kimerészkedett, de a 400 forintos belépőt sokkalta, így ismét visszahúzódott az autómelegbe). Joe bácsit és Dzsít természetesen nem riasztották el az apró mellékzöngék és hatalmas „Hajrá Izsákba” kezdtünk, a csapat (utóbb bajnok lett, de mint azt már a helyszínen megtudtuk a törzsszurkolóktól pénz híján nem léptek feljebb) remekül játszott, de Akasztó (dicséretesen komoly vendégszurkolótáborával) jól állta a sarat. Végül döntetlen lett, noha Izsák azért egy nagy kalappal jobb volt. A remek rangadó legkedvesebb életképe az Izsáki Sárfehér csapatának képeivel díszített büfében volt, ahol az ebben az időjárásban kötelező szíverősítő elfogyasztása közben vettük észre, hogy megy a tévé, és a Minimax csatornáján látható, kisnyulakról szóló rajzfilm eseményeit a kocsma néhány hetvenen túli alkoholistája meredten követte.

Szerzõ: Dzsí