Különböző okok folytán több hét kimaradt a pályák látogatásából, így már alig vártam, hogy újra megyemeccsre jussak el. Félő volt, hogy a hétvégén rossz idő lesz, de végül szerencsére esőmentes napot fogtunk ki. Mindez annál is fontosabb volt, mert a kinézett Budaörs – Kerület rangadó előtt több szabadtéri programot is betervezett kis csapatunk (Bari, Móni, Varangy, Ildi, Eszter, Dzsí). Korán keltem, mert az MTV 1 kiváló Főtér című műsorában olyan, a tudósításainkban is olvasható kedvencek szerepeltek, mint az újvárosi kézis lányok, valamint Móder Rezső mobilszobrász. Bari külön stílszerűnek találta, hogy a kohászvárosról szóló adás műsorvezetője Acél Réka volt.
Tizenegykor azután valóban összegyűlt a kisebbfajta aranycsapat, és első állomásként Alcsútdoboz felé vettük az irányt, ahol az arborétum volt a célunk. Mivel volt olyan tervem is, hogy esetleg egy Fejér megyei első osztályú rangadót is útba ejtünk, így némileg meglepő módon az arborétum pénztárosnőjétől azt kérdeztem, hogy van-e ma meccs Alcsúton. Ezt ugyan nem tudta, de a pályához útba igazított. Persze nem az információ-szerzés volt az egyetlen célunk, hanem, ha már ott jártunk, megnéztük a gyönyörű kertet is. Jó szokásunkhoz híven a kultúrált park-látogatást sportértékű tevékenyéggel is kiegészítettük. Varangy meggyőző főlénnyel nyerte a toboz távolbarúgó versenyt, és eközben szellemesnek szánt fotókat is készítettünk, például az „Alcsút, toboz”, vagy a „Kislánnyal az orgonánál” címűt. Némileg csodálkozva vettük tudomásul, hogy mindenféle mesés fát láttunk, amelyekről semmit nem tudhattunk meg, de a közönségesnek tűnő bokrok, gazok mellett olykor információs kistáblák virítottak. Társaságunk újabb jeles tagjával, a motorral utánunk eredő Höbörgővel fixáltunk egy etyeki találkozót és valóban a Pincefesztivál felé vettük az irányt. A kis borfaluba érve a futballpályán rögtön meccset láttunk, a borász – politikus találkozót a pályán levőknél is kevesebben figyelték (köztük is főleg sárgaruhás biztonságiak), így nem álltunk meg, hanem korgó gyomraink ápolására siettünk. A hátborzongatóan drága, ám ennyire azért nem finom grill húsok, virslik elfogyasztása után megindultunk a borkóstolás irányába. Beszereztük a kóstoláshoz elengedhetetlen poharakat, ám a kóstolójegyek megvétele helyett bíztunk abban, hogy a drága, jó borászok a pengő magyar forintot is el fogják fogadni. Nem csalódtunk.
A remek borok szakértő, vagy inkább kevésbé szakértő elfogyasztása (egy példa szakértelmünkre: Dzsí: „Abból a vörös Sauvignonból legyen kedves”. Eladó: „Az nem vörös, csak az üvege sötét”) közben kellő csodálattal lestük Ildit és Esztert, akik mint józan sofőrök vállalták be a boros programot.
Különböző ismerősökkel átbeszélgetett félórák után egyszercsak eljött a meccskezdés közelgő ideje, amikor nem várt szörnyű árulás következett be. Különböző mondvacsinált okokra hivatkozva („azt hittem, hogy négykor kezdődik, nem hatkor”, „rohadt hideg van” stb) a társaság megvétózta a meccset. Egyedül Eszter tartott ki Dzsí mellett, aki a gyalázatosan viselkedő ál-megyeszurkerek után üvöltött: „Felejtsétek el a telefonszámomat, de az e-mail-címemet is!!!”, majd a két hűséges szurker megindult Budaörsre. Végül valóban marha hideg volt, még az Etyeken megkezdett belsőtűzelés sem segített és egy erősen közepes meccsen 2-0-ra nyert az esélyes hazai csapat, az amúgy meglepően stabil és olykor támadásban is veszélyes kerületiek ellen. Sajnos a közönség túlságosan is konszolidált volt, komolyabb szurkolás sem a hazai kemény magtól, sem a kislétszámban megjelenő vendégultráktól nem érkezett. Ennek ellenére az NB III. Duna csoportot eldöntő Budaörs – Felcsút meccs kihagyhatatlan lesz, de addig (például a jövő héten) keresünk majd valami kevésbé steril környezetet.

Szerzõ: Dzsí