Vasárnap az utolsó fordulót rendezték Hispániában. Az elmúlt hetek csúfos szereplését követően Jégcsap Bébivel elgondolkodtunk azon, érdemes lesz-é kimenni a Real meccsére, de mivel az utolsó csata következett, úgy gondoltuk belevágunk a projektbe.
Az újabb telefonos jegyrendelés alkalmával az alacsonyabb árkategóriát céloztuk meg, mint végül kiderült, óriási szerencsével.
A szombati királyi esküvő után a vasárnap esti induláskor is zuhogott az eső, ez errefelé május végén igazán nem jellemző. A csúfos időjárási körülmények közepette sem okozott különösebb problémát a stadion megközelítése, ámbár húsz perccel a kezdés előtt az arénán kívül már érezni lehetett, hogy nem lesz telt ház. A szép számmal jelen lévő lovas rendőrök is nyugodtan nyerítettek.
Biztos voltam benne, hogy bilétánk a kakasülőre szól, így meglepődve vettük tudomásul, hogy a 4-es szektor bejáratát a földszinten találtuk. Még nagyobb lett meglepetésünk, amikor a jegyszedőnél rákérdezve megbizonyosodhattunk arról, hogy jegyünk a legelső sorba, közvetlenül a reklámtáblák mögé szól. Ekkor bántam meg igazán, hogy jóhiszeműen otthon pihentettem a magyar lobogót.
Csendben gyülekezett a publikum, körülöttünk nagyrészt francia, brit, dél-amerikai és ázsiai turisták üldögéltek.
A küzdőtéren megjelenő csapatok nem éppen szívmelengető fogadtatásban részesültek. Ez főleg a hazai gárda esetében érthető, hiszen legutóbbi négy meccsükön vereséget szenvedtek.
A mérkőzés kezdetére azért összegyűlt 50 ezer néző, ez a viharvert magyar labdarúgás (és infrastruktúra) esetében talán a XXII. században fordulhat majd elő.
Nagy élmény volt mindössze néhány méterről figyelni ezeket a sztárokat, még akkor is ha a szezon végére teljesen szétestek. Roberto Carlos a bírói sípszó előtt az őt éltető 50 fős iskoláscsoportnak még vígan kiintegetett. Utána már nem volt alkalma rá …
Egy komolyabb Raúl helyzet után húsz perc alatt hármat vágott be a cserekapus Cesar kapujába a magabiztosan játszó piros mezes baszk gárda, esélyt sem hagyva - az átjáróháznak is csak nagy jóindulattal nevezhető - madridi védelemnek. A harmadik bekapott találat után a szurkolók már vehemensen, öklüket rázva fordultak az elnöki páholy felé. (Pár száz évvel ezelőtt biztosan meglincselték volna az ottaniakat.) Figo még szépített 11-esből a szünet előtt, de ez csak szolid sminknek volt jó.
A fordulás után rákapcsolt a fehér mezben rohangáló hazai gárda (a ’királyi’ jelzőt inkább hagyjuk), helyzetei is voltak, de ezen az estén semmi sem sikerülhetett. A Real Sociedad (vitatható büntetőből) megszerezte negyedik találatát, így az utolsó 30 percre maradt a szenvedés. Ronaldo, Roberto Carlos (a közönség végig fütyülte labdakergetésüket) és a többiek szeme előtt már a forró tengerparton töltendő luxusnyaralás lebegett, így a játékvezető hosszabbítás nélkül küldte zuhany alá a legényeket.
A Bernabeu közönsége számunkra már meglepő módon nem balhézott, nem dúlta fel a stadiont, hanem szép csendben elindult hazafelé. A Real Madrid eddigi története legcsúfosabb sorozatával (öt vereség) végül a negyedik helyen zárta a szezont. A megyeszurkerek hazafele menet azért egyetértettek abban, hogy számunkra így is felejthetetlen emlék marad ez a találkozó.
A nyári szünet alatt ígérjük, hogy nem kísértjük tovább a madridi sztárcsapatot; megyeszurkerek: eddig három Real mérkőzés élőben, 3 vereség, 3-10-es gólkülönbséggel!
Lehet, hogy ez a megyeszurkerek átka?
Vígasztalásképpen pár képet a szép magyar sikerekkel záruló úszó eb-ről is feltettünk!

Szerzõ: Joe Bácsi