Bár már a múlt héten elbúcsúztattuk az idényt, némi döbbenettel és annál nagyobb örömmel vettem észre, hogy a megyei focibajnokságok nem egyszerre fejeződnek be, és Fejér megyében még egy héttel később is játszanak a csapatok. Éppen ezért, amikor szombaton reggel egy igen megerőltető miskolci éjszaka után felébredtem Borsodban, azonnal értesítettem a lelkesebb megyeszurkereket (konkrétan Barit), hogy keressenek meccset, mert délután felérek Pestre és postafordultával lemehetnénk valami meccsre.
Bari hamar ki is szúrta a Baracs – Polgárdi rangadót, így fél háromkor már a szokott találkahelyen gyülekeztünk négyen (Eszter, Reni, Bari, Dzsí) és az első konkrét tervünk is megvolt, a Baracsi Halászcsárda.
Amúgy ügyes gyerekek vagyunk, de ez a túra inkább az ellenkezőjéről lesz emlékezetes. Már a hatos útról is lekeveredtünk (máig nem tudjuk, hol szúrtuk el), de az interneten kinézett vendéglő megtalálása még sokkal cifrábbra sikeredett (voltaképpen ultimát-bénázásunk oka az volt, hogy két leágazás is van a 6-os útról Baracsra), ám az igazi szomorúság akkor ért engem, amikor már előttem gőzölgött a kiváló halászlé. A túra első képét akartam róla készíteni, amikor kiderült, hogy otthon hagytam a gépem memória-kártyáját.
Ami annál is szomorúbb rám nézve, mert már jártunk így, de akkor legalább a győri Plazában tudtunk venni egyszerhasználatos fotómasinát, a baracsi vendéglőben erre nem láttam esélyt (olyannyira feladtam lélekben, hogy meg sem kérdeztem a pincért) – miért is reménykedtem volna, a capuccinojuk is csak porból volt…
A drámai eszköztelenség ugyan nagyon lesújtott, főleg mert lett volna mit fotózni. A baracsi pálya a falu közepén helyezkedik el, sajnos meglehetős érdektelenség fogadta a csapatokat. Azt még esetleg elfogadom, bár egyetérteni nem tudok vele, hogy van aki inkább a tévén nézi a német-lett meccset a kiváló rangadó helyett, de amit megyeszurker-társaim felmutattak, az fotóért kiáltott volna. Pokrócra heveredve, sütkérezve, falatozgatva, lakberendezési magazinokat olvasgatva ücsörögtek, az érdeklődés egészen halvány csíráit olykor-olykor felmutatva. Én azonban „Mit nekem a világ összes Story- és Best-magazinja” felkiáltással dacosan a pályára szegeztem tekintetemet. Nem biztos, hogy nekem volt igazam, mert igencsak gyenge első félidőt láttunk, rengeteg lézengő játékos, sok egészséges, de teljesen céltalan felszabadító rúgás, egy-egy jobb megmozdulás és egy sokat hibázó partjelzőnő.
Szerencsére a szünet minden szempontból fordulatot hozott, jöttek a gólok, volt némi üvöltözés, és három vendégszurkoló alaposan nekiesett a bíró gyalázásának. Két kifejezés ragadta meg a figyelmemet: a „te böszme”, és a „te ökörember”. El is gondolkodtam azon, hogy a pókember és a denevérember nyomvonalon sorozatot kéne gyártani ökörember címmel is, de aztán rájöttem, hogy a hálószövés, vagy a repülnitudás tudománya érdekesebb egy akciófilmben, mint a kérődzés, és ezzel filmproduceri álmaim helyett ismét a meccsel foglalkoztam.
Érdekes volt, hogy a három Polgárdi-szurkoló mintha a Baracs-góloknak is örült volna és a saját, amúgy tizenegyesből eső góljuknál viszont csak annyit jegyeztek meg, hogy „bevágta, mint szél a klozettajtót!”.
Természetesen ezúttal sem maradt el a labdábaérésem, ami azért is különösen érdekes volt, mert egy baracsi passzot, valami furcsa időleges zavar miatt, egy másik baracsi szándékosan kiengedett. Éppen nekem, aki elegánsan visszaadtam a pettyest és azon gondolkodtam, hogy tán egy igazi megyeszurkerrel volt dolgom, aki saját csapata győzelménél is fontosabbnak érezte a labdábaérésemet. Hazafelé, hogy eltereljük a figyelmünket Bari, olykor némileg bátor akcióiról, vetélkedőket rendeztünk. Kőkemény csata alakult ki a „Ki tud több keresztnevet T betűvel?” című játékban, így visszafelé is sikerült lekeverednünk a hatos útról.
Gondoltam, hogy útitársaimat utólag elkápráztatom és ideírom az összes szóbajöhető T betűs nevet, de a fene egye meg már húsz perce keresem a Ladó-féle utónévkönyvemet a lakásban, és nincs meg. Inkább feladom.
Hoppá, még jó, hogy nem találtam meg, mert most látom a neten (mek.oszk.hu/adatbazis/lexikon/ phplex/lexikon/d/kisokos/196.html), hogy van vagy száz T betűs, például Tea, meg Tónuzoba, de gondolom annak se örülnének túl sokan, ha Teodolinda lenne a nevük.
Sajnos fotó most egy sincs, egyedül a baracsi számlát tettem el, valami azért legyen ennél a tudósításnál is…
Szép nyarat! Hátha ez most tényleg az utolsó egy időre…

Szerzõ: Dzsí