|
Események
|
|
|
„Be kell rúgni”
2003. augusztus 17.
Vámosgyörk - Hatvan: 0 - 0
Heves megye, I. osztály
|
Korszakalkotó nap a megyeszurkerek életében, eleddig csak hosszabb hétvégi kirándulásaink alkalmából jutottunk el meccsre, ezúttal egy szolid egynapos Kékestető-látogatást sikerült meccsig fejlesztenünk. Pedig egy parádi nő majdnem megakadályozta a megyeszurker-különítményt. Első forduló lévén a 2003-2004-es idényben nem rendelkeztünk információkkal a Heves megyei meccsekről, adva volt a feladat: Heves Megyei Hírlapot kell szerezni, benne lesz a sportműsor. Parádon (a kocsimúzeum meglátogatása előtt) be is mentünk egy trafikba, ám sajnos elfogyott a megyei lap. Megkérdeztem, hogy legközelebb hol érdemes megpróbálni, mire bezavart volna Egerbe (30 km és a másik irányban), hálistennek valami isteni sugallatra nem adtam fel, és onnan tíz méterre kaptam újságot. Vámosgyörkre amúgy is kiváncsi voltam, egyrészt tudtam, hogy remek teljesítménnyel nyerte meg a megye 2-t és kedves sztori fűzött a csapathoz. Egyszer egy vidéki lagzin összekerültem egy vámosgyörki focistával, aki nem ismervén megyeszurker-szenvedélyemet alaposan meglepődött, amikor budapesti létemre a környék valamennyi csapatáról naprakész információkkal rendelkeztem, beleértve a pálya minőségét is. Újabb hölgy került be az aranycsapatba, ráadásul Dzsudita (Robi barátom neje) derekasan végigvárta velünk a meccset, bár talán még soha nem olvasta ki ilyen alaposan a Népszabadság hétvége mellékletét. Remek hajtós meccs volt, bár gól nem akadt, csak kapufa, jogtalan tizenegyes meg hasonló finomságok. Kedvencünk (túl néhány síppal, dobbal felszerelt valóban lelkes szurkeren kívül) az a Terence Hill kódnévvel illetett helyierő volt, aki folyamatosan cserélte az üres sört telire és közben okoskodott („sajnos bele kell kalkulálni a mai magyar futball színvonalát is…”, „ezt a cselt még megye egyben sem illik megenni”), szóval volt mondandója, ám minket az a mondata fogott meg, amit egy hazai szabadrúgás előtt üvöltött :”be kell rúgni!”. Egy biztos: jópéldával elől járt. Szerzõ: Dzsí
|
|
Sajtó:
|
Vámosgyörk, 250 néző. V.: Szabó S.
Vámosgyörk: Juhász – Toma, Komjáti, Szűcs, Hegedűs (Marsi) – Bődör (Széchy), Csiba, Takács, Incze – Váradi Z., Váradi A. Edző: ifj. Matus Miklós.
Hatvan: Ajpek – Strausz (Kollár), Balogh, Prohászka (Nagy-Varga) – Szentgyörgyi J., Szentgyörgyi T., Nikl, Molnár, Bosánszki – Tóth, Fehér. Megbízott edző: Gömöri Ottó.
Az első osztályhoz hozzászokott Hatvannak méltó ellenfele volt az újonc Vámosgyörk. Jók: Komjáti, Juhász, Csiba, ill. Fehér, Szentgyörgyi T., Bosánszki, Ajpek. Ifik: 0–3.
Ifj. Matus Miklós: – Úgy gondolom, a csapatnak szokni kell az első osztályt, de meggyőződésem, hogy nem vallottunk szégyent.
Gömöri Ottó: – Ezer sebtől vérző csapatunk hozzáállása maximálisan megfelelt az elvárásnak. A játékban még voltak hibák, talán egy kicsit közelebb álltunk a győzelemhez. Toma István
|
Vissza
-------- Webmester: Dzsí öccse 2003 --------
Ajánlott böngészõ: Internet Explorer 6.0
Ajánlott felbontás: 800*600px
Támogatóink:
|
|