Sajnos ez a tudósítás alapvetően arról szól, hogy miként nem láttuk a címben megidézett (bizonyára remekbe szabott) megyemeccset, az amúgy kiválóan sikerült cseh hosszú hétvégénken. Talán az volt a baj, hogy ezúttal készültünk. Barival már jó előre elterveztük, hogy négynapos prágai kirándulásunkba mindenképpen beszorítunk egy cseh megyerangadót. Der Budapester segítségével meg is találtunk egy informatív honlapot (www.vysledky.com), kiírtam a vasárnapi prágai megyemeccseket, a lányokkal pedig megbeszéltük, hogy lesz a túrán pár óra, amikor majd mindenféle sürgetés nélkül, zavartalanul vásárolhatnak...

Sajnos azonban a számításunkba hiba csúszott. A viszontagságokat nem részletezném hosszasan, de a lényeg, hogy hiába szereztünk részletes Prága-térképet, az általam kiírt FK Meteor stadionjának címét nem leltük ezen. Pazar belvárosi lakásunkban (négyünknek vagy 200 négyzetméter, jól felszerelt konyha, 2 fürdő, internet) egyedül a net nem működött, így Joe Bácsitól kértünk sms-ben S.O.S. segítséget. Csodálkoztunk is, hogy miért nem válaszol az élő futball-lexikon, majd egy nap múlva megjött az értesítés: „üzenet nem ment át”. Kezdtünk kétségbe esni, információra éhesen nézegettük az ábécében a cseh napilapok sportoldalait, amikor szombat este mégis felcsillant a remény. Egy rosszabb felbontású térképen Bari megtalálta a vasárnap szintén otthon játszó SK Motorlet pályáját. Legalábbis azt hittük. Megindultunk ugyanis a környékre, és a térképen található valamennyi közeli pályát bejártuk, de meccs sehol. Végső kétségbeesésünkben már a furcsa közlekedésű Prága egyirányú utcáin össze-vissza autóztunk a focipályák között, de ezúttal nem volt szerencsénk, nem találtunk focit. Pedig ahogy vasárnap mászkáltunk a városban még azzal a boldogsággal is szembesülhettünk, hogy az óra visszaállítása miatt egy órával több időnk van a pályakeresésre.

Bizony nem így indult. Szombaton, amikor megérkeztünk, az öt órás út után az első jól megérdemelt knédlistál és Gambrinus sör mellett üldögéltünk, és máris a Sparta Praha – Sigma Olomuc (1-2) meccset láthattuk a tévén, amúgy is a városban mindenütt Poborsky és más sztárok polóit árulták. Nem baj, ha foci most nem is jutott, azért vigasztalódtunk, végigjártuk a kihagyhatatlan turista-látványosságokat: Károly-híd, Hradzsin, Vencel tér, Zsidónegyed, emellett további izgalmas helyszíneket is felleltünk. Mindnyájunknak nagyon tetszett a száz éve élt cseh rajzművész Alfonse Mucha kiállítása, igaz ezért megszenvedtünk, befizettünk egy másik művész tárlatára is, aki egy tehetségtelenebb nagycsoportos óvodás kék és fehér pacáira emlékeztető művekkel vált halhatatlanná. Némileg becsapós módon a The Mucha Museum Shop ajándékbolt mellett ugyanis nem az ominózus múzeum található, mindezt később Bari némileg ingerülten az emlékkönyvben is szóvá tette. Persze gyanús lehetett, hogy egy teremtett lélek sem bóklászott arrafelé. Aranyos volt a teremőr néni. Három perce magyarázott a tárlatról, mire szóhoz jutottam, és jelezhettem, hogy „no chech”. Széles mosollyal, mintha az előbbi infokat fordítaná angolra, rámutatott a képekre és annyit mondott „please”. Elmentünk a Zoo Park Praha-ba, nem értettük ugyan, hogy a nagy Moldva-áradásnál hogyan úszhatott el szegény fóka, és hogyan kaphatott szívizomgörcsöt a nagy hidegben az elefánt, mert jó magasan van az állatkert, aligha érhette el a megáradt folyó, talán azóta átköltöztették a csapatot. Jó nagy amúgy a zoo, csak éppen szegény állatoknak nincs sok helye. A legbarátságosabb a tapír volt, viszont szegény fókákat nagyon sajnáltuk, nekik effektíve nincsen vizük... Eljutottunk az U Fleky-ba (éppen mellette laktunk), ahol valószerűtlen Svejk-jellegű lények muzsikáltak a finom barna sörhöz és a Becherovkához. Régmúlt hazai időkön nosztalgiázhattunk, a minket minden ok nélkül utáló felszolgálókon (persze nem csak ilyennel találkoztunk) és ettük a cseh specialitásokat, például a tejszínes, gyümölcsös, knédlis marhát, ami után megértettük, hogy a szállásunkon miért is indokolt négy főre a két mosdó.

Sikeresen bevásároltunk, a magunk részéről Almi kalapot és pulóvert is vett, magam talán kevésbé racionálisan, leértékelt cseh mesekönyvekbe invesztáltam. Ez ugyan nem tűnik túl jó vásárnak, de Kaméleon León kalandjaiban például 95-5 százalék a képek és a szöveg aránya, esküszöm, hogy nyelvtudás nélkül is érthető a sztori, és csak 19 korona volt...
Hazafelé Pozsony mellett még vágyakozva néztem a város fényei felé, megállapítottam, hogy éppen ma játszott BL-meccset Európa legnagyobb kiscsapata, az Artmedia, majd száguldoztunk tovább.

Szerzõ: Dzsí