Bár a Veszprém Ciudad Real-i vendégjátéka előtt már biztossá vált, hogy Pérez Károly és társai biztosan bejutottak a BL legjobb 16 csapata közé, mégis nagy volt a tét, hiszen aki csoportelső lesz, az kedvezőbb helyzetben várhatja a folytatást – a nyolcaddöntő visszavágón hazai pályán fogadhatja ellenfelét. Ugyan az előrejelzés szerint a rangadó napján folyamatos esőzésre lehetett számítani, a fedett csarnokot és a Megyeszurkerek jelmondatát figyelembe véve („Lehet eső, hó vagy sár, ...”) kis csapatunk délelőtt elindult a Madridtól 190 km-re fekvő városba. Útközben az esőfelhők eltűntek, így már messziről megpillanthattuk Consuegra várát, és a Búsképű lovag történetéből méltán ismert malmokat. Ezt követően Almagro városának fantasztikus főterén (Plaza Mayor) nyomtunk egy rövid ebédet, majd egy órával a meccs előtt megérkeztünk a modern arénába.

A meccs elejére mintegy 5200 néző (köztük kb. 100 magyar szurker) gyűlt össze a remek létesítményben. A kissé rideg spanyol rendezők megakadályozták, hogy egy veszprémi trióval közösen biztassuk a magyar legényeket, de azért így is maradt hangerő, bár sok örömködésre nem volt okunk. Az elején biztatóan kezdtek Zovkó fiai, de aztán beindult a „spanyol” henger. A második félidőben már az olimpiai bajnok Sola, és Pérez arcán is látszott, hogy lélekben feladták a küzdelmet. A végén tíz közte.

Ha labdaérintés nem is volt, de azért sikerült aláírást szerezni a talán egyik legnagyobb hazai tehetségtől, Putics Barnától. A csarnoktól hazáig zuhogó esőben telt az út. Ezt az utat, mint időközben kiderült, decemberben újra érdemes lesz megtenni, hiszen a Veszprém után a Pick Szegedet is a spanyol szupercsapattal hozta össze a sors, immáron a BL nyolcaddöntőben.

Szerzõ: Joe Bácsi