Nem kifejezetten megyefoci jellegű esemény, mégis említést érdemel a hispán szuperrangadó, amelynél jobban talán egyedül csak a Bag-Aszód hiperrangadó dobogtatja meg világszerte a focikedvelők szívét. Az előző bajnokságban sok hiábavó próbálkozás után sem sikerült jegyet szerezni a mérkőzésre (remek meccsen 4-2 re győztek a blankók), ezért idén még nagyobb elánnal vetettem magam az aranyat érő biléták után. Némi izgalmak után szerda délután a két jegy kézhezvitelét követően Joe Bácsinál nem sok boldogabb ember volt a Földön. Hát még amikor elolvastam, hogy hova szólnak a 40 eurós jegyek: az Ultra Sur mellé a kapu mögötti részen. A spanyol médiaorgánumok már hetekkel a nagy esemény előtt elkezdték boncolgatni a részleteket, nem számított az sem, hogy a 2006-os németoszági világbajnokágon való részvételért a nemzeti válogatott Szlovákiával vív sorsdöntő VB pótselejtezőt.

Míg a Real azért imádkozott, hogy sérültjei (Zidane, Ronaldo, Baptista, Gravesen, Beckham) felépüljenek, addig a Barca nyugodtabban készülhetett, mivel a tabellán is egy ponttal mentek Luxemburgo legénysége előtt. Persze szombatra végül (Gravesen, alias Shrek kivételével) mindenki felépült. A Magyarországon is fogható Real Madrid TV szombaton már a délelőtti óráktől kezdve folyamatosan beszámolt az előkészületekről. Legérdekesebb talán a két klubelnök (Florentino Pérez és Joan Laporta) feleségével a közös ebéd után készített interjú volt (azt hiszem ez otthon sem a Fradi-Újpest, sem a Sopron-Kaposvár előtt nem jellemző ). Két órával a kezdés előtt már hatalmas tömeg jött össze a stadion környékén. Mi finn barátunkkal egy közeli bárban találkoztunk. Némi meglepetésünkre egy hatfős magyar társaság mellé kerültünk, akik nagy valószínűséggel vmelyik utazási irodán keresztül – nem kis vagyont kifizetve – jutottak el a messzi Hispániába.

A jegyűzérek még közvetlenül a meccs előtt is igen aktívak voltak, bár tőlünk éppen venni szerettek volna. Amúgy a fekete piacon 6-800 euróért kínálták a jegyeket!!! Azt már a meccs előtt sejteni lehetett, hogy a Real szurkolók nem piros szőnyegen fogadják majd a katalánok életveszélyes csatárát, a kameruni Eto-t. A Realnál is megfordult játékos mindezt annak köszönhette, hogy tavaly amikor a Nou Campban a Barca a bajnoki címét ünnepelte, a kameruni a mikrofonban Realt gyalázó káromkodással szórakoztatta a tomboló katalánokat. Elnézést kért tettéért, mindhiába... Húsz perccel a kezdés előtt foglaltuk el a „királyi helyünket”, legszebb álmomban se gondoltam volna, hogy a jegy a legalsó sorba szól, így két középkorú angol úr társaságában mindössze két méterre ültünk a pálya szélétől, öt méterre a melegítő Iker Casillastól. Nyolc előtt két perccel természetesen a csurig telt stadion üdvrivalgása közepette az alábbi összeállításban vonultak ki a csapatok:

Real Madrid: Casillas - Salgado, Sergio Ramos, Helguera, Roberto Carlos - Pablo García, Beckham, Zidane, Robinho - Raúl, Ronaldo

Barcelona: Víctor Valdés - Oleguer, Puyol, Márquez, Van Bronckhorst - Edmilson, Xavi, Deco, Messi - Ronaldinho, Eto'o

Eto’o tényleg haraggal várta a stadion.Az Ultra Sur kezdeményezésére zengett az „Eto dögölj meg...” című nóta. A kameruni (nem győri) gólzsák remek góljával üzent vissza.
A meccs nagyon sima lett (gondolom sok megyeszurker látta), így nem nagyon részletezem. Az első és a második félidő is némi közjátékkal kezdődött. A pályára befutó Jimmy Jump-ot és meztelen „kollégáját” a rendőrök csak hosszas üldözés után kapták el. Ha lett volna harmadik félidő, talán még én is megpróbáltam volna magyar zászlót lobogtatva ... A hazai közönség nagy része megtapsolta Ronaldinho „Gaucho” két fantasztikus gólját (Ez nem túl gyakori errefele, utoljára 1983 júniusában tapsoltak az Isteni Diego szólóját követően). Ezt a többi szurkoló nehezményezte, így néhány helyen csetepaté alakult ki a Real szurkolók között. (A Barca-hívek – mintegy hatszázan-, a stadion legmagasabb pontján elhelyezkedő karéjban kaptak helyet).
A Rijkaard-legénység fölényét az is jól jelzi, hogy a második félidőben Jégcsap Bébi leggyakoribb kifejezése az állandó Barca támadások alatt elhangzó Jaj Ne-Ne-Ne! Volt.

Az Utra Sur tagjai – ha ők nem lennének, talán teljes csend lenne a stadionban – a csapat csapnivaló teljesítménye ellenére végig buzdították kedvenceiket. Ránézésre néhányuknak bizonyosan egyéb élénkítő segédeszközre volt szüksége a lendületes bíztatáshoz. A mögöttünk ülő fiatal bérletesek a nálunk lévő zászló alapján ügyesen beazonosították származásunkat. A mérkőzés utolsó perceiben sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy a Real szempontjából pont egy ilyen szar meccsen vagyunk jelen. Jeleztük, szerencsére nem ez volt az első. (Bízunk benne, hogy nem is az utolsó!) A stadionból kifelé menet kicsit túlzottnak tűnt a felfegyverkezett rendőrök jelenléte, hiszen a megsemmisített Realt könnygáz nélkül is siratták a szurkolók.

Szerzõ: Joe Bácsi