A pénteki sportot átböngésztem, és hamar döntés született: irány a Pasaréti út, Pénzügyőr-Budaörs, remekül hangzik. Bár a megyefoci-aranycsapat alaposan cserbenhagyott, hiszen Joe Bácsi és Bari más európai fővárosokból nem jött haza a rangadóra, Lóri pedig inkább maga rúgta a bőrt (legalábbis előzetesen ezt állította, aztán a péntek estében kereshető okok miatt végül nem jutott el a focira), azért Kakuszi Tarzan Kókusz barátommal lelkesen villamosoztunk a cél felé. Megérkezünk, üres büfé, no autó, síri csend. Nem állítom, hogy szeretett klubom, a Pénzügyőr meccseinek látogatottsága a Barcelonáéval vetekedne (jelenleg a fél város a Barcelona-Real és a Barcelona-Benfica meccsre keres jegyet, repülőt, mi is ott leszünk, beszámoló később…), de azért ahol futballmeccs van, ott egy tök üres büfé elképzelhetetlen.
Valóban, hamarosan kiderült, hogy az újságban rosszul jelent meg a meccs, mert a füvet kímélendő áttették, a Csatornázási Művek pályára. Még volt negyed óra, rajt a Csatornázási Művek felé, de az meg hol a fenében lehet? Talán követhettük volna a szimatunkat (ha már csatornázás), de azért ennél biztosabbra szerettünk volna menni. Hívtam mobilon pár futballista-havert, de szombaton háromnegyed 11-kor nem vették fel a telefont (gondolom edzettek), bementünk hát a büfébe érdeklődni. A lehető legjobb döntés volt, mert egy szimpatikus, és szintén az újság által megvezetett korábbi Pénzügyőr-futballista sporttárs hasonló cipőben járt, és autóval átdobott minket a meccsre. A Csatornázási pálya amúgy a Dagálynál van (én jó eséllyel elmentem volna a Budafoki útra, mint kiderült a Csőszer-pályával kevertem, csé-csé). A meccsről elkéstünk, mert az Árpád-híd márciusi nagytakarítását mikor máskor végeznék, mint szombat délelőtt, amivel önmagában kiegyeznék, na de meccs idején!!! Legalább volt időnk átbeszélni a főváros pályáinak és labdarúgásának szörnyű állapotát, és megállapíthattuk, hogy azért az alsóbb osztályokban is van jó foci. Sőt, ott van csak igazán!!!
A meccsen azután jó focit láttunk, és jónéhányszor meglepődtünk. Már messziről boldogan láttam, hogy jól játszanak a zöldek, de kiderült, hogy tévedés, mert ezúttal nem az amúgy zöld-fehér Pénzügyőr játszik zöldben, hanem a Budaörs. Ami azonban a legdöbbenetesebb volt, hogy végig teljes tévedésben voltunk az eredményt illetően. Valahogy az érkezésnél automatikusan azt gondoltam, hogy még null-null van. Előbb akkor lepődtünk meg, amikor egy gyönyörű Pénzügyőr fejes gól után a hangosbemondó bejelentette, hogy 2-1, azt hittük lemaradtunk egy-egy gólról és vezet a Pénzügyőr, csak akkor tisztult a kép, amikor egy szintén tetszetős Budaőrs-bomba után, megtudtuk, hogy 3-1, vagyis végig a Budaörs vezetett. Tudatlanságunk azonban nem csökkentette a meccs élvezeti értékét. Egy-két egykori NB I-es játékos, például az ott is a legjobbak közé számító Tű (Tüske Roland) révén voltak, akikhez ragadt a labda, de amúgy is hajtós meccs volt. Kókusz egyedül azt kifogásolta, hogy a 4-4-2-es csapatszerkezet olykor úgy látszott a pályán, ahogyan Mezey Gyuri bácsi felpakolja a mágneseket, kevés volt benne a helyzetnek megfelelő adaptáció. Ehhez nem nagyon tudtam szakértően hozzászólni, csak egyetértően bólogattam, de hamarosan Kókusz is inkább heves politizálásba kezdett és ott fitogtatta helyzetértékelő képességét. A szünetben tettünk egy kísérletet büfé keresésére, ebből végül is egy folyadékmentes tiszteletkör lett csak. Kedves, aggódó szurkolótársaink megnyugtatására, azért el kell árulnunk, hogy ezúttal labdábaérés is sikerült. A sövény tetején landoló labdát Kókusz megkaparintotta, kézzel hozzám továbbította, én pedig lendületes rúgással a pályára. Kiváló összjáték volt. A meccs végén, és utána folytathattuk a politizálást, majd ennyi testmozgás után kiválóan esett, a jól megérdemelt szombati ebéd.

Szerzõ: Dzsí