Van, amikor a megyeszurker is megbotlik, és szégyenszemre elhagyja a jól megszokott lelátókat, vagyis a jól megszokott lelátónélküli pályákat, és a profikra vált. Ez négyévente biztosan megtörténik, és ilyenkor a szerencsésebbek a helyszínen, a többség pedig tévé előtt, vagy ahogy mi csináltuk, mindenféle nyitott helyeken, vébékocsmákban válogatott meccseket néz. Szóval, a vébét azért mi is nézzük, bármennyire is fanyalgunk ilyenkor Barival, és a szégyenteljes argentin-holland, svájci-ukrán meccsek közben boldog mosollyal fordulunk kevésbé elkötelezett megyés barátaink felé, hogy na ugye, azért ez nem egy Vértessomló-Vértesszőlős nívó???
Tapasztalataink szerint azonban a vébé, megyefocihoz méltatlan unalmát kétféleképpen lehet feldobni, olyan helyre kell menni, ahol jó a sör és fogadni kell mindenre. Lesz-e hosszabbítás? Rúg-e gólt Figo? Lefejeli-e Zidane Materazzit? (Na jó, ilyen fogadást azért nem írtunk ki.) Külön szerencse, ha valakinek excel-őrült barátai is vannak, és tökéletesen profi fogadótáblát gyártanak az összes csoportmeccsre, ami mindent számol, és folyamatosan mutatja, hogy ki is vezeti a bonyolult táblázatot. Annál szomorúbb volt látnom, hogy bár a 25 fős fogadócsapatunk már biztosan elkönyvelte az utolsó nap előtt, hogy én nyerem a nagy versenyt, mert tíz pont előnyöm volt, végül csak hármas holtversenyben futottam be, mert senki nem volt rajtam kívül olyan hülye, hogy a franciákat x-re vegye Togóval, a svájciakat pedig bukóra Dél-Korea ellen. Így végül nem 25-ször 5 rongy ütötte a markomat, hanem csak a harmada (hoppá, még ezt sem kaptam meg, kedves szervezők!!!)
Bezzeg, amikor Barival életünkben először egy kisebb bogyó terelgetésében kipróbáltuk magunkat, azaz golfversenyen is elindultunk, és hatalmas meglepetésemre nyerni tudtam, akkor azonnal megkaptam a díjat, de az csak egyetlen nyamvadt golflabda volt. A verseny előtt ezt talán becsültem volna, de amikor láttam, hogy a gyakorlópályán ilyenből úgy ötezer lehet, akkor belegondoltam, akár kettőt is lophattam volna…

Szerzõ: Dzsí