A bajnoki idény első két fordulójában ugyan még külföldön voltunk (természetesen joggal merül fel a kérdés, hogy egy megyeszurker miként szervezheti így a szabadságát), de a harmadik fordulóra hazaértünk, nem is lehetett kérdés, hogy irány a pálya! Az ugyan még véleményes volt, hogy melyik, hiszen Törökbálint-Tápiószecső, Maglód-Tura rangadókat is kínáltak a különböző osztályok, de végül kissé hitehagyó módon a megye helyett az NB II-be vettük az irányt Barival, mondván azért a Budaörsöt itt is meg kell néznünk. Mint az a gólok számából kiderülhet, nem döntöttünk rosszul. Pedig győri szempontból (ja a névből talán nem egyértelmű, szóval az Integrál, egykori MÁV-DAC győri csapat) simának tűnt a meccs. Mindenféle NB I-et, sőt válogatottat is megjárt penge kevergetett náluk, nem is ügyetlenül, az örökös tévékommentátor, Nagy László a kispadon, ráadásul a Budaörs kapusának mozzanatai is inkább a lepkevadászatra indult ovis-csapatot juttatták eszünkbe, félidőben rögtön 1-4 lett. Azért a sok gól mellett is volt időnk megcsodálni, hogy az ország egyik legjobb pályáját tovább-fejlesztették, hazai és vendég-szurkolói szektorokat, bejáratokat alakítottak ki, sőt még a home és a guest felirat is kint van. Csak nem a BL lebeg már a vezetők szeme előtt? Hát, 2008-ban reális, ha jól számolom…
Ami azonban dicséretes, a sörméréssel nem hagytak fel, sőt immár több egységnél is fogyaszthattunk, igaz Bari legnagyobb sajnálatára alkoholmentest nem mértek. A szerintem amúgy is fogyaszthatatlan termék hiányában ő maradt a traubinál, majd beálltunk néhány igencsak elégedetlen budaörsi atyafi mögé. Egyikük olyannyira nem akarta elhinni a történteket, hogy bizony el is kalkulálta magát, már javában 1-4 volt, amikor még mindig 1-3-nál tartott. Komoly derültséget váltott ki a győriek gyúrója is, akinek 210 centiméteres termete mellett, a liliputinak tűnő ápolásra szorultak, a hasáig sem értek. Mi megegyeztünk abban, hogy ha egy ekkora ember szeretne meggyógyítani, akkor inkább meggyógyulnánk.
A szünetben helyezkedtünk, addig ugyanis remekül láttuk a gólok zömét, hiszen a budaörsi kapuhoz közel kaptunk helyet. Szégyenteljes pesszimizmussal azt gondoltuk, hogy a folytatásban is ez várható, ezért ismét a budaörsi kapuhoz közelítettünk. Kishitűségünkért meg is bűnhődtünk, egyetlen gólt sem láttunk közelről a második félidőben, pedig volt három is. A bravúros egyenlítés mellett is akadt izgalom, kapufa, kiállítás, jól szórakoztunk, jogosan éltette a meccs végén a helyi B-közép a csapatot.
Idényeleji formánk azért egyvalamiben megmutatkozott: nem volt labdába érés...

Szerzõ: Dzsí