Csatlakozom fogatlan prókátorhoz (bár a kibicnek, mint tudjuk semmi sem drága):

EL A KEZEKKEL DZSÓ BÁCSITÓL!!

Detox! A Te versed király, de NEM JOBB, mint Joe-é, tehát a formával nincs gondom, csak a tartalommal: ez a hely nem egymás gyalázásáról szól!!!!

Bár nem én vagyok a tartalmi igazgató és a fórumos beszólásokon sincs szűrés, eddig mindenkinek sikerült magát cenzúrázni.

Dzsí Brúder und Bari!
Apropó szűrő! Dzsí bácsi képét ért kritikák után elgondolkoztam (sic!), hogy esetleg 1-2 Photoshop szűrő tán segíthetne... :))

El a kezekkel Joe Bácsitól. Lehet, hogy a hexameter még nem erőssége, de tehetségét kéretik nem vitatni.
Verselj még Jose!

Impresszium = Impresszum...mér is van ennyi gomb ezen a billentyűzeten???

Dzsí kedves,
jól sejtem, hogy az impressziumban naponta újuló sztárfotónak funkciója a Megyeszurker csapat nőnemű egyedekkel történő bővítése??

Hajrá:))

Rajongó!

Nincs mit tenni, mi tényleg ilyen kreténül nézünk ki. Dzsí mester már előrukkolt új fotóval, de azon fiatalabbnak tűnik a webmesternél is. :)

Hi-hi, végre egy ötlet a magyar fociban. Nézem az oldalatokat, remélem tavasszal is meglesztek még. Ne adjuk fel, legyen magyar foci, olyan nehéz?

Dzsí most látom megint új képet nyomtál fel az impresszumba, én szorgalmasan gyűjtöm, de be nem teljen miattad a wincseszterem! Csókollak Atom!

Joe Bácsinak adok igazat, örök témám, miért kell azokat hallagatnunk okoskodni, akik ki sem jönnek a meccsekre, megint jelzem két meccsen voltam és tavasszal guruló fej akarok lenni...

Mi a hézag Lepukkant! Esküszöm te vagy a leglelkesebb látogató, akkor meg miért szólsz be folyton?

Mi van gyerekek, betelt a szájt? Nincs ötlet télre, maradjatok otthon, nincsen meccs!

Jól verselsz te Joe bácsi!
Minden sorod mohácsi!
Ott vertek a törökök!
Itt meg e szar rímrögök!
Udvari költő nem vagy te!
Vár a hordágy telente!
Vers helyett írjál mesét!
vagy vetesd ki egyik vesét!
Jobb ha nem írsz semmit sem!
Több a kettő, mint egy szem!
Ilyen udvari nem kell!
Ülj vécére két seggel!

Kedves dzsíöccs! Talán eljönne, de nem vagyok benne biztos! Amúgy mi volt a véleményed róla? Olyan volt mint a koncert? Vagy felért egy megyemeccsel is!?:)
Köszi dzsí! most meghatódtam! De nyugi, maradhatsz első, nem pályázhat senki a helyedre! nem vagyunk méltók rá!:)) Talán egy másik univerzumban...
Megyeszurkerek figyelem, nincs irgalom nincs kegyelem, minden meccsre kimegyünk, sok-sok vodkát lenyelünk,
Ami a torkon kifér, ki vele, Hajrá, hajrá Czibere!:)))

Sajnálja a Levente,
nincsen foci telente,

jól beír a fórumon
bár nem volt ott Rumon!

Az 500. fórum-hozzászólónak ajánjatok fel egy guruló fejet, új arcokat akarok látni! Jó, a csajok maradhatnak :))

Mi az, hogy Joe Bácsi az udvari költő? Hol olvashatók a versei?

A leghosszabb!

Ügyes húzás, ügyes ... :))

Azt hiszem ez egy tulajdonos-tartalmi igazgatótól elvárható is:))

Csabee, itt a cikk és egyben a leghosszabb hozzászólás :)
Szép volt, tanár úr!
Megyeszurkerek a magyar futball forrásvidékén
2003. november 22. (40. oldal)

Lukács Csaba
Vidéki kirándulással egybekötött szociológiai csemege a sportélmény
mellett: ez a szurkolás új keletű szenvedélyének a fő vonzereje.
Gyakorlói között akad banki alkalmazott, gazdasági újságíró és EU-
csatlakozási szakértő egyaránt. Mindannyian csalódtak a hazai profi
labdarúgásban, ezért alacsonyabb osztályokban keresik a játék
szépségét. A meccs előtt döntik el, hogy melyik csapatnak
szurkoljanak, és az a legnagyobb dicsőség, ha a labdához érhet
valamelyikük.


A hazai tábor a Jászapáti–Tura meccsen. Minden adott a kitűnő
találkozóhoz
Szombaton két órakor találkozom a megyeszurkerek lelkes csapatával
a Batthyány téren. Négykor van a mérkőzés Felcsúton, ahol NB III-as
szinten ritka élményben, villanyfényes találkozóban lesz részünk. A
meccs igazi csemege: a tabella második helyezettje fogadja a
listavezető Budaörsöt, s a két csapat közti egypontos különbség azt
jelenti, hazai győzelem esetén helycsere lesz, vagyis a tét nem
kevesebb, mint az őszi elsőség.
A megyeszurkerek között olyan is akad, aki a párjával jön: Jégcsap
Bébi olyannyira törzstagnak számít, hogy a honlapon neki is jutott egy
guruló fej a négyből. Miután a feledékeny szurkolók megvásárolják e
heti lottószelvényüket, három autóval vágunk neki az ötven
kilométeres útnak.
Az igazi megyeszurker a mérkőzés megtekintése mellett a vidékre is
figyel, így az autópálya helyett a lehető legbonyolultabb utat
választjuk, ám az Etyek–Alcsútdoboz közti szakasz szépsége megéri a
kerülőt. Én Dzsível, a megyeszurkerek alapító tagjával utazom, így
hamar megismerhetem a csapat filozófiáját. A szurkológárda kétféle
módon dönti el, hogy melyik mérkőzést nézik meg. Mindannyian
imádnak utazni, gyakran látogatnak meg egykori egyetemi társat,
vidéken élő ismerőst, és ilyenkor a kiszemelt település körzetében
keresnek maguknak mérkőzést. Amikor csak meccsre mennek (ezeket
általában Budapest százötven kilométeres körzetéből választják),
akkor a helyszín környékén keresnek látnivalót és híres korcsmát.
A mérkőzés kiválasztásának külön szabályai vannak. Érdemes kisebb
településre menni, mert ott a helyiek magukénak érzik a csapatot, és
várhatóan sokan kimennek a mérkőzésre (alacsonyabb osztályban
szereplő városi csapatra – főleg ha a településnek van magasabb
osztályban is együttese – a megyeszurkerek szerint inkább csak a
rokonok és a környéken lakó alkoholisták kíváncsiak, így ezeken a
mérkőzéseken nem olyan jó a hangulat). Ha lehet, olyan meccset
ajánlatos keresni, ahol a vendégcsapat közeli településről jön, így saját
szurkolótábort is hoznak magukkal. Könnyen lehet, hogy évtizedes
rivalizálás kellős közepébe csöppen a megyeszurker, így minden adott
a kitűnő mérkőzéshez. Az is előny, ha a két csapat a bajnokság
tabelláján közel áll egymáshoz (ilyenkor nagyobb a tét), az igazi ínyenc
pedig számon tartja a korábbi bajnokságok botrányait is, mert
várhatóan visszavágóra kerül sor a két csapat között. A hajtós
mérkőzés és a finom sör élvezete mellett veszélyeket is rejt a
megyeszurkerség: a mérkőzéseken általában a hazai nézők ismerik
egymást, akár a vendégszurkolók, így a hazaiak vendégnek, a
vendégek hazaiaknak nézik őket, tehát mindkét részről garantált az
utálat.



Dzsí, a megyeszur-kerek társaságának alapító tagja. Érdemes kisebb
településre menni, mert ott a helyiek magukénak érzik a csapatot
Külön sportértéke van a labdába érésnek: mivel ezen a szinten ritka a
labdaszedő, az élelmes megyeszurker egy gyors sprinttel rácsaphat a
labdára. Dzsí például nemritkán az utolsó métereken előzi meg a helyi,
lelkes nyugdíjasokat – sokáig minden mérkőzésen bele tudott érni a
labdába, ám e nemes hagyomány megszakadt nemrég az egyik
meccsen, amelyen volt komoly nézőtér, és ők felültek a magaslatra. A
kis csapat tagjai honlapjukon (www.megyefoci.hu) vádiratot
fogalmaztak meg az országos sportnapilap, a Nemzeti Sport ellen,
ugyanis az újságban évről évre kevesebb hely jut a megyei
bajnokságoknak. Nem értik a változást: számításaik szerint a
tizenkilenc megyei bajnokság meccseire legalább négyszer annyi néző
megy ki egy hétvégén, mint a legfelsőbb osztályba.
Fél órával a mérkőzés kezdete előtt érkezünk meg Felcsútra, s a
nemrég hallott filozófia jegyében követem a faluban kerekező
bicikliseket. Az elmélet működik, csakhamar megérkezünk a pályához.
Négyszáz forint a belépő, ötven a kötelező szotyi vagy tökmag
pohárja, szóval minden adott a tökéletes élvezethez. A pálya mellett
nemrég felújított korcsma, ahol sorunkra várva van idő nosztalgiázni.
Őszinte bánattal veszem tudomásul, hogy a filozofikus mélységű
szurkolásáról híres tag, Sutyi ma nem tartott a csapattal, így a helyi
közönség is szegényebb lett jó néhány meglepetéssel. Fent nevezett
úriember ugyanis nemrég úgy próbálta buzdítani a Jászapátiban
vendégeskedő turai csapatot, hogy a település nevére rímelő
szavakkal gyártott szlogeneket. A tortúra és a natúra szavakat kis
jóindulattal még megértették a helybeliek, de a mecenatúra és
akupunktúra estében már alapos volt a gyanú, hogy hülyének nézték
az önfeledten kiabáló megyeszurkert. Az biztos, nem Sutyin múlott,
hogy Tura kettő egyes vereséggel távozott Jászapátiból. Különben itt
gyűjtötték a korcsmárosi aranyköpést is, amikor valamelyikük
négycentes Unicumot kért a mérkőzés szünetében: „Ez itt Nyugat-
Ázsia, itt csak feles pohár van.” A legutóbbi aranymondást a Környe–
Tardos mérkőzésen sikerült begyűjteni, amikor a hazai védő a nagy
elánnal támadó vendégek elől tisztázva hatalmas kapufát rúgott a
saját kapujukra. Legalább nem lett szöglet! – mondták a hazai
drukkerek, gazdagítva a honlap gyűjteményét.
Sorra kerülünk a kocsmában, ahol megpróbálom zavarba hozni a
pultoslányt, és a sör–hubertusz–kannás bor aranyháromszögéből
kizökkentve teát kérek. Szemrebbenés nélkül mer ki egy műanyag
pohárnyit a tízliteres fazékból, szívószálat dob bele, és egy százast kér
cserébe. A tea kitűnő, szürcsölgetése közben van idő megtekinteni a
helyi dicsőségfalat és a vele szemben kiállított tablót. A 2000–2001-es
bajnoki idényben a megyei osztályban harmadik helyet szerzett csapat
soraiban felfedezem Orbán Viktort.
Az elektromos kijelző alig négy Celsius-fokot mutat, amikor
megkezdődik a mérkőzés. A vécében hallott információ szerint
háromszáz budaörsi szurkoló is érkezett, akik a helyiekkel szoros
szimbiózisban foglalták el a lelátót, de nem lett baj belőle. Mire a
csapatok belelendültek a játékba, voltunk vagy ezren a pálya körül
(befutott még kétautónyi megyeszurker is), s két hatalmas budaörsi
lehetőség után Dzsí iramodhatott egy harmincméteres sprinttel a labda
után. Az első labdaérintés sportértékéből mit sem von le az a tény,
hogy majdnem sikerült lerúgni a modern játékoskijáró fölé felerősített
EU-zászlót. Magam is megtapasztalhattam a megyeszurkerséggel járó
határtalan szabadságot: egy szép csel vagy jól sikerült rúgás után
minden gond nélkül nevezhettem el a játékosokat, Hajrá, Béla!? vagy
Szép volt, tanár úr! kiáltással jutalmazva a megmozdulást.
Az első félidőben nem esett gól, annak ellenére, hogy a vendégeknek
több lehetőségük is adódott. Kettő egyre alakult a sárga lapok aránya,
egyszer bejött a felcsúti orvos a fröccsöntött műanyag szerszámosláda-
dobozzal, mi pedig a nagy hidegben megpróbálkoztunk (mindkét tábor
döbbenetére) az „aki nem ugrál, nem fradista, hej-hej-hej!” rigmussal.
A második félidőt már a dobbal-csörgővel érkező budaörsi tábor
kemény magjának kellős közepén kezdjük, de nincs szerencsénk: a
hazaiak első komoly támadásának végén Ribi bevágja a később
győztesnek bizonyuló gólt. A vendégtábor erre a „hajrá, domborodjon
ki a tudás!” kétségbeesett rigmusával válaszolt, de a tudás nem
domborodott, így a Budaörs elszenvedte az idény első vereségét, és
átadta első helyét a tabellán az örömmámorban úszó felcsútiaknak. Azt
csak a mérkőzés végén tudjuk meg, hogy egy másik megyeszurkernek,
Bencének is volt egy labdaérintése, komoly lépést téve ezáltal a
honlapon guruló fej titulusának elnyerésére.

Sziasztok, jó az impresszum, bár mindegyikötökről lehetne jobb képet is feltenni, főleg ez a dudanyalogató Dzsí gyenge...

Csak ha valaki nem vette volna észre! Dzsí öccse megint kitett magáért, a fórumban immár sorszám beírásával praktikusan vissza lehet menni a gyökerekhez (ez nem embercsoportokat jelez, hanem a korai beírásokat), illetve az impresszumban ott vannak a vezetőink. Bárki úgy érzi ott a helye, fotóval és titulussal helyet szorítunk neki. Például a legaktívabb hozzászólóknak, kedves Alteregó, Troyd, Rulez, Budapester nem álltok rosszul, de még én vezetek :)