Az elmélet (Dzsí)
Figurák (Bari)
Valentin (Sutyi)
Hangulat (Bari)

Az elmélet
Szerzõ: Dzsí

A megyeszurkerség lényege: hétvégi vidéki kirándulásaink alkalmából mindig igyekszünk megnézni egy-egy helyi focimeccset. Mindez sportértéket is hordozhat, emellett igazi szociológiai csemege.

Alacsonyabb osztályú futballmeccsre járni tehát jó - vallják a megyeszurkerek.

Ez így van, ám korántsem mindegy, miként választjuk meg a megtekinteni szánt mérkõzést!

Fõszabályok:
- Érdemes kisebb településre menni (1500-4000 lakosú falvakba), ahol a helyiek magukénak érzik a csapatot és sokan kimennek a mérkõzésre. Alacsonyabb osztályban szereplõ városi csapatra (fõleg ha a városnak felsõbb osztályban is van csapata) inkább csak a rokonok kíváncsiak, illetve legfeljebb azok a környéken lakó alkoholisták, akik távolabbi pályáig már nehezen tudnának eltántorogni.

- Olyan meccset ajánlatos keresni, ahol a vendégcsapat közeli településrõl jön. Jó esetben ugyanis vendégszurkolók is jönnek, könnyen lehet, hogy évezredes rivalizálás (jobb esetben utálat) alakult ki a két "szomszédvár" között.

- Elõnyös, ha a két csapat a bajnokságban elõl, és a tabellán egymáshoz közel áll, ilyenkor ugyanis van tét, mindkét csapat lendületben van, nívósabb, hajtósabb meccsre lehet számítani.

Az igazi ínyencek (például e sorok írója) megtehetik, hogy korábbi sportújságokban, megyei napilapokban kutakodnak: hol szokott sok nézõ lenni, hol volt tavaly botrány (persze az nem elég, ha mondjuk azért szakadt félbe a meccs, mert a játékvezetõt leköpte a kiállított játékos, olyat kell keresni, ahol a nézõk is "aktívak" voltak). Ilyen helyeken joggal várhatjuk, hogy általában is izgalmasabb a légkör.

A megyei meccsek szurkolási szempontból elõnyökkel és hátrányokkal is járnak:
+ a legfontosabb elõny, hogy általában "alapból" nem akarják a szurkolók egymást megölni, parázs hangulat csak okkal alakul ki. A legtöbb mérkõzésen sör is kapható, igaz általában az üveggel nem szabad megközelíteni a pályát!
- a megyeszurkerség legnagyobb hátránya, hogy a megyei meccseken minden hazai nézõ ismeri egymást, ahogyan a vendégszurkolók is felismerik a falubélit. Így a megyeszurkereket a hazaiak vendégnek nézik, a vendégek hazaiaknak, így jó eséllyel mindenki utálja õket.

Külön sportértéke van a labdába érésnek, mivel a megyei meccseken labdaszedõk általában nem hemzsegnek, erre egy kis figyeléssel, esetleg 5-10 méter gyors, célirányos futással, majdnem mindig van lehetõség. Magam például sokáig minden meccsen legalább egyszer bele tudtam érni a labdába, de sajnos egy komolyabb nézõtérrel rendelkezõ pályán (ahová sajnos felültünk a magaslatra), megtört a szép hagyomány.
Érdemes fontolóra venni: bár általában segít a meccs hangulatán, ha több nézõ van, ám a labdábaérési valószínûségi kvóciens nõ, ha kevesebb a drukker.