Az elmélet (Dzsí)
Figurák (Bari)
Valentin (Sutyi)
Hangulat (Bari)

Ami kimaradt a Szeged - Magdeburg meccs beszámolójából
Szerzõ: Sutyi

Hát az, hogy Valentin nap volt! Bár lefelé a vonaton éppen beszélgettünk arról, hogy a megyefoci.hu legendásan puritán, legyen szabad megemlíteni most némi pikánsat. Különben is: legtöbbször az mond el a legtöbbet valamirõl, amirõl éppen nem szól. És ha már szociológiai tanulmányok ihletettségével született e honlap, akkor végre essék szó bõvebben effélérõl - momentán a névnaphoz kapcsolódó megfigyeléseimrõl. A téma pedig nem mellesleg a legszebb emberit tárhatja elénk.
Akár a vendéglõben, akár az utcán, akár a csarnokban néztem szét, alig találtam a megfigyelt párok között olyant, melynek férfi és nõi képviselõi áhítattal, tiszta vonzalommal és õszinte tisztelettel merültek volna el egymásban. Ehelyett tömegével láttam olyan párokat, akik a megszokás kényelmének engedve, a világ ellen kötött szövetségi dacból, pótszerként, szubjektum-ápolóként eresztették el magukban a mindenkiben motoszkáló ösztönlényt. Szomorú volt a szívem.
Ugyanakkor a beszámolóban említett hajléktalannal való csevely tartogatott némi szépet. Amikor elkezdte kifejteni a sértett, hogy kidobták és az illetõ asszonyság pszichiátriai eset, akkor csak egy apró kérdéssel tudtam zavarba hozni:
"Hogyan szerethette Uram azt a nõt, ha ilyet mond most róla?" - Persze, csak dadogni tudott ezután. Megvilágítható viszont ebbõl is a szerelmesek egyik oldala. Nevezetesen az, hogy az õszinte rajongás nemcsak az ösztönök szabadjára eresztése, hanem a mindenkiben szintén ott lévõ esztétikai érzék megnyilvánulásával a teljes. Ez az érzékünk tölt fel bennünket jó kis zsigeri borzongással, amit leggyakrabban a remegõ térdekrõl ismerni fel. (MMMHH) Az érzés jelentkezése nélkül viszont nem lehet igazi egy kapcsolat. Ez feltétlenül kell A SZERELEMhez. És kell még az, amit a hajléktalan csak utólag látott be és hiányzott is belõle. Az, hogy emberileg is képesek legyünk felnézni a másikra. Viszont most már ezt tudja és lehet, idõvel inkább szerencsésnek érzi majd magát, hogy megszabadult egy önzõ nõtõl. Addig viszont talpra kell állnia, amit anyagi segítséggel nem lehet nála elérni, legfeljebb elgondolkoztatással. Talán.
Érdekes, hogy csupán e két dolog, rajongás és tisztelet elég a jó és boldog kapcsolatokhoz és ennek ellenére ritkák ezek. Magyarországon és szerte a világban látom ezt, ennek okát pedig hosszasan lehetne boncolgatni. A tünetek is fõleg abban ragadhatók meg, hogy sok a gyors lefolyású házasság, az egy éven belüli válás, sok a szingli, kevés a gyerkõc, alig látni õszinte csókot, hajsimogatást, ölelést. A tünetek mögötti okokat most rövidre zárnám, megemlítve mindössze azt, hogy a két feltételt - a feltétlen rajongást és az õszinte tiszteletet - nagyon nehéz önmagunkban felismerni. A rajongás mögötti szépségvágyunkat ugyanis megcsalhatja számos más vágyunk. Ilyen a biztonságvágy, a pozitív érzelmi megerõsítés vágya (szeretni levés vágya), birtoklás, sznobéria, erõmutogatás vágya (lám milyen a párom, hány gyerekünk van stb.!) vagy éppen a szabadságból a kötõdésbe menekülés és a tekintélyeknek való kiszolgáltatottság vágya. Az õszinte tisztelet kialakítása hasonlóan problémás, hiszen ilyenkor az emberben mintha ítélet születne, ami ugyebár a bibliai "Ne ítélj!" parancs miatt problematikus és egyébként is, egy másik megismeréséhez egy élet is kevés - fõleg, ha változik is menet közben.
Így aztán mi marad? Bizalom abban, hogy magunk jól alakítjuk kapcsolatainkat, állandó önvizsgálatot tartva. Ez utóbbi lehet csak biztos: amit mi magunktól elvárunk egy kapcsolatban.
Érdekes, hogy a megyefoci eseményeken gyakrabban látok ilyen õszinte viszonyt, mint általában. E téren is volna tehát mit tanulnia a nagyvárosban az élsporthoz szokott és csak a gyõzelmet keresõknek. Ahogy a megyefociban többen a játékért magáért ûzik a bõrt, úgy a kapcsolatokban is a másikért önmagáért vesznek részt vidéken. Persze ezen nem kellene meglepõdnünk. Hisz, ahogy a sport tükrözi a társadalmi életet, a társadalmi életre visszahat a sportélet is. Keressük hát a tiszta játékot! Hjaj, de ez már filozófia (sic)!